A demokrácia unalmas dolog. Mert nem romantikus és nem harcos dolog küzdeni érte. Egy normális országban.

Persze ma már nagyon kevés normális ország van. Ma az dívik, hogy az globalizmus szelét lobogtató nemzetiszín lobogók alatt masírozzunk és mindeközben arról ábrándozzunk miként lehet pofán vágni valamely szomszéd nemzetet vagy egy mellettünk pár száz éve élő kisebbséget.

A jelenség Európában talán nálunk a legerősebb, de ettől függetlenül nem kezdek fasisztázni. Nem kellene itt is abba a zsákutcába térni, hogy valami vélt rosszal szemben határozzuk meg önmagunkat. A demokrácia ennél jóval többről szól.

Persze építkezni kell. Erős várat a semmiből. Mert a mi demokrácia örökségünk nagyon kevés. Néhány pár hetes, hónapos forradalom és az utóbbi húsz év katyvasza.