Kedves Bayer Zsolt!
Magam részéről továbbra is tegeződnék, bár Te makacsul urazol válaszleveledben.
Nem vigasztaltál meg. Nem kaptam meg azt a választ, amit szerettem volna. Beismertél mindent. Az utolsó betűig. És szánalmasan magyarázod a bizonyítványt. Ez a tény. A szomorú tény.
Ostobán mérlegelsz. Saját pitiánerséged igazolására nagyhalak vélt vagy valós ügyeit hozod fel példaként. Eső elől vízbe menekülsz. Azt hiszed ez a jó technika.
Hát nem! Mert gondolom, Te is érzed, hogy a nyílt levelemet elég komoly morális felháborodás kísérte. Olvass csak bele a baloldalisággal cseppet sem vádolható Reakció blogba. Jobboldali emberek tömegével adnak hangot csalódottságuknak. Miattad. Mert Te idáig valami nagy megújulást hirdettél. Szükségét a „mély hazafiságnak" a közéletben. Az emberek azért csalódottak, mert hiteledet vesztetted. Elmenekültél a sorsközösségből, hogy könnyebben élj, mint ők.
Azt hittem, hogy nem kell felvilágosítsalak arról, hogy a nemzet egy sorsközösség. A magyar pedig egy kiváltképp szolidáris nemzet. A himnuszunk is arra szólít fel minket, hogy „itt élned s halnod kell". A többség számára ez parancs. A többség nem menekül, hanem idehaza aprítja a tejbe azt, ami marad. Mindig voltak szédelgők, akik így vagy úgy, de elhagyták a hazát, hogy aztán idegen akcentussal hirdessék az igazságot néhány évtizeddel később, amikor hazatértek. Mi, Angyal István baloldali 56-os forradalmárral együtt valljuk, hogy „Ez a hazám, itt a helyem. Élni is halni is." Ő mehetett volna a gyávák után, de itthon maradt. Meghalni. Egy ügyért, melyet baloldaliként is magáénak vallott. Képtelen volt átlépni azt a nyomorúságos határt, amelyet Te adóügyileg oly könnyedén átléptél. Gondolom Te '56-ban is hasonlóképpen jártál volna el. Néhány napig döntötted volna a szobrokat, majd meg sem áltál volna Kalifornia valamely nyomorúságos üdülőhelyéig.
Persze talán a Te mentalitásod a jó? Menekülni a gond elől, ezt morálisan még pozitívnak is tüntetve föl. Sajnos emiatt a mentalitás és gondolkodás miatt van ott ez a nemzet, ahol van. Ez az az ezeréves átok, aminek hordozója és támogatója vagy. Az úri osztály mentalitása. Az állandó könnyebbség keresése, a folyamatos kibújás mindazon kötelezettség alól, amelyet egy nemzet saját elitjétől elvárhat. Méltó örököse vagy Te Werbőczynek, aki példátlan brutalitással nyomta el Dózsa parasztjait, de a törökkel egyszer se mert szembeszállni. Méltó örököse vagy azoknak a magyar uraknak, akik évszázadokon keresztül nyalták a Habsburgok talpát pusztán azért, hogy pénzük legyen elnyomni jobbágyaikat. Méltó örököse vagy azoknak az uraknak, akik Erdélyben és a Felvidéken úgy gondolták, hogy a rebellis magyar jobbágyok helyett jobb, ha oláh és tót parasztokat fogadnak birtokukra. Méltó örököse vagy annak a dzsentri világnak, amelyik hátba szúrta az 1919-ben honvédő háborút vívó Stromfeld Aurél hadseregét. Tudod, akkor az igaz magyarok fegyverrel álltak Pozsony kapujánál és nem adóforintjaikkal. A magadfajták akkoriban éppen Horthy őfőméltóságával szegedi kaszinókban uzsorások pénzéből mulatoztak és lesték francia uraik parancsait.
Mondhatod, hogy túl messzire megyek. Valóban, mert ez a dolog messzire visz. A Te példád ékesen bizonyítja, amit Wass Albert a „Mire a fák megnőnek" című regényében megírt. A magadfajták, pontosabban a magadfajta közéleti elit miatt nem jut sehová sem hazánk. Mert a magadfajták azok, akik az első adandó alkalommal hátat fordítanak a nemzetnek. Persze mit is várunk tőletek, amikor olyan példaképeitek vannak, mint Horthy, aki idegen hatalom megtűrtjeként lett kormányzó, és Sztálin jóindulatának köszönhette, hogy egy csendes kisvárosban, ágyban párnák közt fejezhette be az életét.
Tudod ennek az országnak a virágkorát a történészek, de az egyszerű emberek is Hunyadi Mátyás uralkodásának idejére teszik. Bizonyára tudod, hogy akkoriban ebben az országban rendkívüli közterhek voltak. Azokból a közterhekből volt képes ez az ország korabeli szinten európai hatalommá lenni. És ezeknek a közterheknek az eltörlése volt az első, amit a korabeli magadfajták megtettek a király halála után. Örültek, hogy több pénz marad a zsebükben. Örültek, hogy üres a kincstár az ő áldásos tevékenységüknek köszönhetően. Aztán egy emberöltő sem kellett és Magyarország majd négyszáz évre lényegében elvesztette függetlenségét, a lehetőséget, hogy önmaga sorsának útját igazgassa.
Végezetül arról, hogy kiben milyen illúziók éltek Monokon, a mi nyári táborunkban. Ahova nem hívtunk, de eljöttél, és arcunkba nyomtad Echo TV-s kamerád, mikrofonod, várva, hogy olyat mondunk, amivel majd rémisztgetni lehet a magadfajtákat.
Nem sajnáljuk, hogy csalódtál bennünk, sőt a Te szádból ez a dicséret. Mert mi le tudunk ülni az ellenféllel is meginni egy pohár bort, mert civilizáltak vagyunk, de ne gondold, hogy részünkről a közös borozás elismerése és elfogadása mindannak, ami a Te nevedhez köthető. Egész létünk arculcsapása lenne, ha a veled való kapcsolatunkban jelen maradna a „vicces összekacsintás", amelyet Te érezni véltél. A templomi adatgyűjtést hozod ellenünk, amelyben egy tagunk volt érintett. Hát, azt sem a „bolsevik vallásüldözési" reflex hozta elő, hanem a számtalan hívő baloldali által tett panasz, hogy a szentmisék másból sem állnak a templomokban, csak nyílt politizálásból. A „vörös katolikusok" által megfogalmazott méltatlankodásokat kívánták 2002-ben, és nem 2006-ban egy csokorba gyűjteni. Szándékosan írtam a „vörös katolikus" jelzőt. Ezt nem én alkottam, hanem egy magadfajta monoki, aki így jellemezte az ott élő embereket, majd köpött egyet…
Igen, lefényképeztük az autódat. Mert gyomorforgatónak találtuk azt, hogy egy magát igaz magyarnak valló, - mint Te - szlovák címerrel díszített autón jár. Nem titokban tettük, Te is láthattad volna, ha nem éppen mással lettél volna elfoglalva a magunkfajta „idegenek" gyűrűjében…
Gyomorforgatónak találtuk azt is, hogy dicsekedtél azzal, hogy miként könnyítesz sorsodon a szlovák adózással. És véleményünk leveleddel sem változott. Nem érdekel, hogy Gyurcsányra vagy Orbánra mutogatsz mentendő magad. A többség ebben az országban húzza az igát. Kibúvót nem keres, nem talál. És mi ehhez a többséghez tartozunk. Talán még most sem késő cselekedni, a hazatérésre buzdító felszólításunk továbbra is aktuális. Vagy ha nem, ahogy az interjúban mondtam, költözz is el Szlovákiába…
Galba-Deák Ádám
elnök
[demokratikus hálózat]
www.demokratikus.hu
