Alig értem oda, úgy eltévedtem....Mert természetesen, aki kocsival vett volna fel engem, szintén késett....Gondoltam, hagyom is az egészet, levezényli a DH nélkülem, igaz megnyitó beszéd nem lesz, lévén azt én tartanám.

De aztán az utolsó pillanatban megláttam egy csoportosulást, rendőröket, akik igazoltattak 6-8 feketeruhás fiatalt. ÉS megláttam a barátainkat, az emlékezőket is. Végre, megnyugodtam, egy Zugspitz zuhant le a vállamról, ott vagyok, ahol lennem kell! És nem csak a hálózat tagjait láttam. Hanem 60-80 embert, akik eljöttek, hogy emlékezzenek a hősökre.

Nem is tudom pontosan leírni, hogy milyen érzés volt meglátni az embereket.

Mint amikor az apa először veszi kézbe gyermekét, talán így érezhettem. Első megmozdulása a hálózatnak, csak interneten és csak mi magunk szerveztük. És lám, jöttetek a hívó szóra! Köszönöm nektek!

A megemlékezés elsősorban Ságváriról szólt, és nekünk arról is, hogy mit bír el a DH, mire vagyunk képesek, mennyire vagytok kaphatóak ti a demokráciára?

"Istennek hála" a szélső és kevésbé szélső sajtó lelkesen beharangozta eseményünket, a baloldali és semleges lapok az egy 168órát leszámítva mélyen hallgattak. Barikad, hunhír, stb, úgyhogy propagáltak minket.

Vártunk 10 percet és 17.40-kor magamhoz rántottam a mikrofont és beleszóltam:

 - Kezdünk!

A DH elnökeként elmondtam, hogy igen bátor tett volt ide jönni a megemlékezők részéről, hiszen a demokratikus baloldali gondolatok híveit ma nem szívesen látják az utcán sőt fenyegetik őket/minket. Ám megkértelek bennetek, hogy nem hátrálhatunk és mi a szervezet sem fogunk! A demokrácia olyan ügy, amiért küzdenünk kell és fogunk.

Laurenszky Ernő, a Nagy Imre Társaság képviselője következett utánam. Rövid, ám igen-igen súlyos beszédet mondott, ami szerintem a legjobb volt mind közül. (A beszédeket nem kívánom ismertetni, videó készült, hamarosan látható lesz.)

Kalmár Szilárd hosszab monológját lehetet hallani harmadikként a sorban, ekkor már mikrofon nélkül, hiszen természetesen a kihangosítás 10 perc alatt tönkrement....

Szilárd után a MEASZ képviseletében beszélt Dolmány Balázs, és utolsóként Török Zsolt országgyűlési képvisleő fejezte be a megemlékezést.

Volt vörös mécses, vörös szegfű, igény szerint....amiket elhelyeztünk Ságvári fényképe alatt, a Remíz étteremnél.

Kalmár Szilárd ígéretett tett, hogy a hálózat jövőre Ságvári emléktáblát fog avatni, de olyat, amit a vandálok nem tehetnek tönkre. 2009-ben újra ott leszünk, immár emléktáblával!