Grönland pénzügyminiszterével hallottam a napokban interjút a BBC-n. Zárójel: igen, bár Grönland nem független ország, hanem a dán királyság része, mégis van pénzügyminiszterük. Az interjú aktualitását az adta, hogy nemrégiben (november 25-én) népszavazás volt arról, hogy a terület kapjon-e nagyobb önállóságot, önkormányzatiságot. Nem véletlen, hiszen a majd 58 ezres lélkeszámú terület alatt óriási ásványkincsek rejteznek és erről a lakosok -az inuitok - maguk akarnak rendelkezni.

De nem is ezért kezdtem el a sztorit. Hanem a miniszter személye miatt. Akivel miután megtárgyalták a referendumot a riporter kedélyesen rákérdezett, hogy mi a helyzet a rockbandájával? És a legalább 60-es éveiben járó úr hangosan kacagott és büszkén mesélte, hogy ő és bandája kezdett el jó 40 éve zenéli és elsőként énekeltek grönlandiul, és hogy ő ezt mennyire élvezi.

Hát, erról van szó! A könnyedség, a nem mindig karót nyelt politikus imázsa! Szerintem is az a megfelelő, ha a politikus nem csak "komoly", hanem ott az emberi oldala. Ha látjuk a személyt és nem csak egy gépezetet... A zene, vagy bármi más. Az, hogy mi tudhassuk, hogy ő is olyan mint mi. Ugynaolyan érzésekkel és vágyakkal. Szeresse bár az irodalmat, a zenét, legyen hobbija és tudjon nevetni! Engem látatlanban is meggyőzött a pénzügyminiszter úr.

Veress Jánost a Kispálba!