Kedves neolib barátaim!
 
Olyan régen hallottam felőletek! Mi van veletek, jól vagytok? Csak azért érdeklődöm, mert kedvem támadt ismét egy jót vitatkozni veletek, egy sör felett, ahogy szoktuk! Tudjátok, a szokásos – általam unásig emlegetett - témáról: a piac törvényeiről, annak önszabályozásáról. Most nincs kedvetek? Hahó, nagy a csönd odaát!
 
Most hol vagytok ti, akik habzó szájjal fröcsögitek a mindenható piac, mindenható törvényeit?! „Hulljon a férgese, vesszen a gyenge!” Ez a piac alapja, a mindent meghatározó evolúciós törvény, amely életünket jobbá, az MP3 lejátszómat kisebbé, a hamburgeremet pedig egyre nagyobbá teszi. Imáitok első sora, amivel vitatkozni nem lehet.  
 
Amikor minden erőmmel ágálok az oktatás, az egészségügy piaci alapokra való helyezése ellen, felvetvén, hogy a piac törvényei nem mindenhatóak és nem mindenhol alkalmazhatóak, akkor én vagyok a hülye. Amikor kisvállalkozások, vagy épp a parasztgazdaságok tömeges csődje fenyeget, és próbálom az esetleges következményekre felhívni a figyelmetek, akkor a reakciótok csak annyi, hogy vesszen a gyenge!
 
Végül is, ez csak elvi kérdés. Ti azt mondjátok, hogy ez a jó, én meg azt, hogy nem feltétlenül, de a gyakorlat az, hogy ezen törvények szerint élünk. Ez a nagybüdös liberális piacgazdaság. Ha így kell lennie, ám legyen! De most, mintha valami megtörné a csendet! Tán, nem a jajveszékelésetek hallom?
 
„Meg kell menteni a bankokat, mert azok csődje beláthatatlan következményekkel járna a gazdaság egészére nézve!” Eljött a szelektálódás ideje, a férgese hullana, de valaki rimánkodik a megmentésükért. Pont Ti? Hogy is van ez? Ez a piaci törvény, nem az a piaci törvény? Vagy a tízparancsolatotok csak addig tartjátok betartandónak, amíg az véletlenül egyszer rátok is érvényes lenne?
 
Miért is kellene az öngyilkos bálnák újraélesztésével kínlódni? És főleg, miből? Persze, a nagy közösből. Az a 700 milliárd dollár meg a fán termett, nyilván nem fog hiányozni sehonnan!? Az, hogy ez összeg évtizedekre megterheli a társadalom egészét, az nem beláthatatlan következmény, ugye? Persze, hogy nem, mert a ti bőrötökről van szó.
 
Bár ezek a Ti elveitek, de most én mondom, hogy menjen nyugodtan a levesbe az a bank, amelyik egy igazolvány bemutatására kiadott több tíz millió forintnyi hitelt, pilótajátékká alakítva a hitelezés intézményét, és bukja el a házát az a hülye, aki azt hitte, hogy az ingatlanpiaci boomból majd megszedi magát, arra az együgyű tévhitre alapozva egzisztenciáját, miszerint az „ingatlanok ára nem eshet”.
 
Most lenne itt az ideje, a neolib elveket harsogni, ódákat zengeni a piac öntisztulásáról, elmélyülten értekezni arról, hogy a pusztulás a (paci) evolúció természetes velejárója, és bár fájó pillanatok ezek, hosszútávon mégiscsak az egész rendszer jobbá alakulását segítik. Bár kétségtelen, hogy megremeg a föld, ha ekkora dögök el~, vagy - ha úgy tetszik - bedőlnek, mégis úgy gondolom, el kell engedni a kezüket, hagy zuhanjanak a padlóra. Ahelyett, hogy megfizetné a tanulópénzt az, akinek kellene, és ezzel örök mementóul szolgálna az utókornak, hogy mit nem szabad tenni, ehelyett mentőakció lesz, és ezzel tovább konzerváljuk a jelenlegi szart. Mert ebben a rendszerben valami nagyon nem kóser.
 
Boruljon a bili, pusztuljon a hülye, az életre alkalmatlan! Nyeljük le a békát, aztán lépjünk tovább! Lesznek vesztesek, de legalább túl leszünk rajta, egyszer s mindenkorra! Legyen minden most is a Ti elveitek szerint!
 
(Forrás: pilu blog)
Szerző: MiG-21  2008.11.16. 16:19 Szólj hozzá!

A [demokratikus hálózat] határozottan elitéli azt a gyakorlatot, hogy telefon, gáz illetve egyéb közüzemi számlatartozás miatt embereket kilakoltassanak lakásukból, amiben gyakran egy élet munkája fekszik. Nem fogadható el az a szemlélet, hogy minimális összegért multicégek a lakás értékének töredékéért az utcára tegyenek tömegével állampolgárokat. Ma egy kilakoltatással foglalkozó biztosnak napi 10-15 címe van. 1 személynek naponta!!!

És itt most nem a bankokról van szó! Hanem arról, hogy mammutvállaltok, akik éves szinten milliárdos prifitot termelnek megtehetik azt, hogy néhány tízezres díjhátralékért kilakoltat! És az ügyintézés és kilakoltatás költségét még az elszenvedőnek kell fizetni! ÁLLJ és eddig!

Szűnjön meg a kilakoltatás minden formája Magyarországon - ezt követeljük! Olyan esetben, amikor az adósnak milliós tartozása van hosszú évek óta, akkor és csak akkor lehessen élni azzal, hogy ingatlanát ,vagyontárgyait elárverezhessék, ám ekkor is köteles legyen biztosítani a kilakoltató másik lakást/emberhez méltó lakhelyet.

Hozzanak létre a vállalatok egy "Kilakoltatási Alapot", amiből a Magyarországon lévő számtalan üres és lakatlan házat rendbehozzák és folyamatosan karbantartják. Mert aki egyszer utácra kerül, az állását és családját elveszti. Az utcáról nincs visszatérési lehetőség a társadalomba. A periféráról nem lehet újra hasznos és önmaga szemében is megbecsült emberként élni!

ELÉG VOLT! ÁLLJ!

Szerző: MiG-21  2008.11.13. 21:41 Szólj hozzá!

 

Kedves Bayer Zsolt!

Magam részéről továbbra is tegeződnék, bár Te makacsul urazol válaszleveledben.
Nem vigasztaltál meg. Nem kaptam meg azt a választ, amit szerettem volna. Beismertél mindent. Az utolsó betűig. És szánalmasan magyarázod a bizonyítványt. Ez a tény. A szomorú tény.
Ostobán mérlegelsz. Saját pitiánerséged igazolására nagyhalak vélt vagy valós ügyeit hozod fel példaként. Eső elől vízbe menekülsz. Azt hiszed ez a jó technika.
Hát nem! Mert gondolom, Te is érzed, hogy a nyílt levelemet elég komoly morális felháborodás kísérte. Olvass csak bele a baloldalisággal cseppet sem vádolható Reakció blogba. Jobboldali emberek tömegével adnak hangot csalódottságuknak. Miattad. Mert Te idáig valami nagy megújulást hirdettél. Szükségét a „mély hazafiságnak" a közéletben. Az emberek azért csalódottak, mert hiteledet vesztetted. Elmenekültél a sorsközösségből, hogy könnyebben élj, mint ők.

Azt hittem, hogy nem kell felvilágosítsalak arról, hogy a nemzet egy sorsközösség. A magyar pedig egy kiváltképp szolidáris nemzet. A himnuszunk is arra szólít fel minket, hogy „itt élned s halnod kell". A többség számára ez parancs. A többség nem menekül, hanem idehaza aprítja a tejbe azt, ami marad. Mindig voltak szédelgők, akik így vagy úgy, de elhagyták a hazát, hogy aztán idegen akcentussal hirdessék az igazságot néhány évtizeddel később, amikor hazatértek. Mi, Angyal István baloldali 56-os forradalmárral együtt valljuk, hogy „Ez a hazám, itt a helyem. Élni is halni is." Ő mehetett volna a gyávák után, de itthon maradt. Meghalni. Egy ügyért, melyet baloldaliként is magáénak vallott. Képtelen volt átlépni azt a nyomorúságos határt, amelyet Te adóügyileg oly könnyedén átléptél. Gondolom Te '56-ban is hasonlóképpen jártál volna el. Néhány napig döntötted volna a szobrokat, majd meg sem áltál volna Kalifornia valamely nyomorúságos üdülőhelyéig.

Persze talán a Te mentalitásod a jó? Menekülni a gond elől, ezt morálisan még pozitívnak is tüntetve föl. Sajnos emiatt a mentalitás és gondolkodás miatt van ott ez a nemzet, ahol van. Ez az az ezeréves átok, aminek hordozója és támogatója vagy. Az úri osztály mentalitása. Az állandó könnyebbség keresése, a folyamatos kibújás mindazon kötelezettség alól, amelyet egy nemzet saját elitjétől elvárhat. Méltó örököse vagy Te Werbőczynek, aki példátlan brutalitással nyomta el Dózsa parasztjait, de a törökkel egyszer se mert szembeszállni. Méltó örököse vagy azoknak a magyar uraknak, akik évszázadokon keresztül nyalták a Habsburgok talpát pusztán azért, hogy pénzük legyen elnyomni jobbágyaikat. Méltó örököse vagy azoknak az uraknak, akik Erdélyben és a Felvidéken úgy gondolták, hogy a rebellis magyar jobbágyok helyett jobb, ha oláh és tót parasztokat fogadnak birtokukra. Méltó örököse vagy annak a dzsentri világnak, amelyik hátba szúrta az 1919-ben honvédő háborút vívó Stromfeld Aurél hadseregét. Tudod, akkor az igaz magyarok fegyverrel álltak Pozsony kapujánál és nem adóforintjaikkal. A magadfajták akkoriban éppen Horthy őfőméltóságával szegedi kaszinókban uzsorások pénzéből mulatoztak és lesték francia uraik parancsait.

Mondhatod, hogy túl messzire megyek. Valóban, mert ez a dolog messzire visz. A Te példád ékesen bizonyítja, amit Wass Albert a „Mire a fák megnőnek" című regényében megírt. A magadfajták, pontosabban a magadfajta közéleti elit miatt nem jut sehová sem hazánk. Mert a magadfajták azok, akik az első adandó alkalommal hátat fordítanak a nemzetnek. Persze mit is várunk tőletek, amikor olyan példaképeitek vannak, mint Horthy, aki idegen hatalom megtűrtjeként lett kormányzó, és Sztálin jóindulatának köszönhette, hogy egy csendes kisvárosban, ágyban párnák közt fejezhette be az életét.

Tudod ennek az országnak a virágkorát a történészek, de az egyszerű emberek is Hunyadi Mátyás uralkodásának idejére teszik. Bizonyára tudod, hogy akkoriban ebben az országban rendkívüli közterhek voltak. Azokból a közterhekből volt képes ez az ország korabeli szinten európai hatalommá lenni. És ezeknek a közterheknek az eltörlése volt az első, amit a korabeli magadfajták megtettek a király halála után. Örültek, hogy több pénz marad a zsebükben. Örültek, hogy üres a kincstár az ő áldásos tevékenységüknek köszönhetően. Aztán egy emberöltő sem kellett és Magyarország majd négyszáz évre lényegében elvesztette függetlenségét, a lehetőséget, hogy önmaga sorsának útját igazgassa.

Végezetül arról, hogy kiben milyen illúziók éltek Monokon, a mi nyári táborunkban. Ahova nem hívtunk, de eljöttél, és arcunkba nyomtad Echo TV-s kamerád, mikrofonod, várva, hogy olyat mondunk, amivel majd rémisztgetni lehet a magadfajtákat.

Nem sajnáljuk, hogy csalódtál bennünk, sőt a Te szádból ez a dicséret. Mert mi le tudunk ülni az ellenféllel is meginni egy pohár bort, mert civilizáltak vagyunk, de ne gondold, hogy részünkről a közös borozás elismerése és elfogadása mindannak, ami a Te nevedhez köthető. Egész létünk arculcsapása lenne, ha a veled való kapcsolatunkban jelen maradna a „vicces összekacsintás", amelyet Te érezni véltél. A templomi adatgyűjtést hozod ellenünk, amelyben egy tagunk volt érintett. Hát, azt sem a „bolsevik vallásüldözési" reflex hozta elő, hanem a számtalan hívő baloldali által tett panasz, hogy a szentmisék másból sem állnak a templomokban, csak nyílt politizálásból. A „vörös katolikusok" által megfogalmazott méltatlankodásokat kívánták 2002-ben, és nem 2006-ban egy csokorba gyűjteni. Szándékosan írtam a „vörös katolikus" jelzőt. Ezt nem én alkottam, hanem egy magadfajta monoki, aki így jellemezte az ott élő embereket, majd köpött egyet…

Igen, lefényképeztük az autódat. Mert gyomorforgatónak találtuk azt, hogy egy magát igaz magyarnak valló,  - mint Te - szlovák címerrel díszített autón jár. Nem titokban tettük, Te is láthattad volna, ha nem éppen mással lettél volna elfoglalva a magunkfajta „idegenek" gyűrűjében…
Gyomorforgatónak találtuk azt is, hogy dicsekedtél azzal, hogy miként könnyítesz sorsodon a szlovák adózással. És véleményünk leveleddel sem változott. Nem érdekel, hogy Gyurcsányra vagy Orbánra mutogatsz mentendő magad. A többség ebben az országban húzza az igát. Kibúvót nem keres, nem talál. És mi ehhez a többséghez tartozunk. Talán még most sem késő cselekedni, a hazatérésre buzdító felszólításunk továbbra is aktuális. Vagy ha nem, ahogy az interjúban mondtam, költözz is el Szlovákiába…


Galba-Deák Ádám
elnök
[demokratikus hálózat]
www.demokratikus.hu

Szerző: demokratikus  2008.11.10. 14:45 Szólj hozzá!

Egy illúzióval keveseb 
Nyílt levél Galba-Deák Ádámnak
Nyílt levelet kaptam a Demokratikus Hálózat tagjától. Galba-Deák Ádám azt veti a szememre, hogy mivel cégem Szlovákiában van, és szlovák rendszámú autóval járok, ezért a magyarverő szlovák rendőröket támogatom az adómmal, s felteszi a kérdést, hogy "főállású magyarként" ezt miképpen tudom összeegyeztetni a lelkiismeretemmel.

Nem akartam reagálni erre a "bezzeg mennyi lélegeztetőgépet lehetett volna ezért vásárolni" színvonalú semmiségre, de miután Galba-Deák Ádám úr tegnap jó sokáig gyalázott az egyik országos kereskedelmi televízió reggeli műsorában, ahová engem természetesen nem fognak meghívni, hogy reagáljak, hát rosszkedvűen, fáradtan és kényszeredetten mégiscsak megteszem észrevételeimet itt, lapunk hasábjain.



Tisztelt Galba-Deák Úr!



Először talán arról, hogy miért vittem a cégemet Szlovákiába. Számos oka volt, nézzük sorjában!

Nem titok, hogy soha nem voltam lelkes híve az Európai Uniónak. De mivel Magyarország tagja lett ennek a szervezetnek, attól fogva muszáj komolyan venni ezt a tényt. Nos, uniós csatlakozásunk előtt s azóta folyamatosan azt mondják a globalizáció hívei és papjai, hogy az Európai Unió lényege a tőke és a munkaerő szabad áramlása. Jómagam komolyan vettem az állítást, és megvalósítottam a gyakorlatban. Miképpen ezt teszi mindenki, aki a globalizáció haszonélvezője és nyertese. Ezért jön Magyarországra az úgynevezett működő tőke. Olcsó munkaerőért és nagyon nagy adókedvezményekért. A multinacionális vállalatok munkahelyteremtésre annyi pénzt kapnak a magyar államtól – vagyis az adófizetőktől –, amennyi pénzről egy hazai kis- és középvállalkozó nem is álmodhat. És annyi adókedvezményt, amennyiről szintén nem. Nem hiszem, és nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy ezt az előnyt kizárólag a multinacionális tőke élvezheti és használhatja ki. Nem vagyok hajlandó elfogadni már csak azért sem, mert Gyurcsány Ferenc miniszterelnök járt elöl jó példával ez ügyben. A vagyonosodását vizsgáló parlamenti vizsgálóbizottság feltette neki a kérdést annak idején, hogy miért vitte ki pénzét offshore cégekbe. Erre a miniszterelnök azt válaszolta, hogy azért, mert az törvényes és bevett eljárás. Nos, ugyanilyen törvényes és bevett eljárás, ha egy egyszerű közember oda telepíti vállalkozását, ahol elviselhető mértékű az adózás. Amikor Komáromban bejegyeztettem cégemet, bizony majdnem az ezredik magyar cég voltam ott. Tudja, Galba-Deák úr, olyan ez, mint amikor a középkori jobbágy megszökött a földesúrtól az elviselhetetlen terhek elől, és a városba ment. "A városi levegő szabaddá tesz" – hangzott a középkori mondás. Mivel adóterheink meghaladják a középkori állapotokat, az ember a lábával szavaz. Amúgy nagyon hiányzott az a nyílt levele, amelyet Gyurcsány Ferencnek címzett volna, amikor ezek az offshore cégek kiderültek. Miképpen talán a Fittelina-ügyben is tollat ragadhatott volna. Emlékszik, Galba-Deák úr, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és becses neje kft.-jére, a Fittelinára? Amelyet azért hoztak össze, hogy cégként újítsák fel családi villájukat, és építsenek a villa alá úszómedencés fitnesztermet. Tették ezt csak azért, hogy az építkezés után visszaigényeljék az áfát. S ezért papíron úgy tettek, mintha a családi villa alagsorában lévő fitneszcentrum valamiféle vállalkozás lenne. Holdampf Lajos barátom lassan két esztendeje alapította meg hasonló nevű cégét, majd levelet írt az APEH elnökének, amelyben tájékoztatja, hogy ezzel a céggel szeretné felújíttatni családi házát, és szeretné visszaigényelni az áfát, s kéri az elnök úr véleményét, vajon megteheti-e ezt törvényesen. Választ azóta nem kapott… Nos, Ön írhatna egy levelet Gyurcsánynak, hiszen soha nem késő. S írhatna azért is, mert én komolyan vettem a miniszterelnök szavait akkor is, amikor két évvel ezelőtt a munkaadókkal és a vállalkozókkal folytatott tárgyalásán, amelyen Demján Sándor azt mondta neki, hogy a magyarországi adóterhek miatt a vállalkozások el fognak menni külföldre, kijelentette: "Akinek nem tetszik, tessék, elmehet!" Akkor mélyen magamba néztem, és rádöbbentem, hogy nekem nem tetszik. És elmentem. Ennyit az okokról.

Nézzük a következményeket!

Ön a hozzám intézett levelében azt próbálja érzékeltetni, hogy mivel nem itthon adózom, ezért nem vagyok hazafi. Akkor igyekszem erre is válaszolni. Először is: itthon (is) adózom. Talán az Ön figyelmét sem kerülte el, hogy a baloldali kormány úgy döntött néhány évvel ezelőtt, az újságírók nem dolgozhatnak vállalkozóként, muszáj alkalmazottnak lenniük. Sok százezer forint bevételkiesést jelent ez az újságíróknak éves szinten, de most alkalmazottak vagyunk. Én alkalmazottként a fizetésem csaknem felét befizetem adóként a magyar állam kasszájába. És ez nem kevés pénz. Hanem inkább sok. Mondhatnám, ez az összeg bőségesen fedezi mindazt a szolgáltatást, amelyet én a magyar államtól igénybe veszek. Mondhatnám – de nem mondom. S tudja miért nem, Galba-Deák úr? Azért, mert amit ma a magyar adófizetők személyi jövedelemadóként befizetnek a magyar államkasszába, az az utolsó forintig elmegy a külföldi hitelek kamataira. Mondom, az utolsó forintig. Abból nem lesz se iskola, se kórház, se metró, se semmi. Mi, magyarok, azért adózunk, hogy az Ön kormánya által felvett kölcsönök kamatait törlesszük. Ehhez jön most még ötezermilliárd forint hitel… Vagyis, tisztelt Galba-Deák úr, a mi adónkból nem lesz lélegeztetőgép, erről a vonalról le kell hátrálnia… S levelem ezen pontján vissza kell utalnom mondandóm első részére, ugyanis a helyzet a következő: miután a vállalkozásom Szlovákiába menekítettem, így elértem, hogy minden száz forintomból mindössze tizenkilencet fizetek be adóként, míg ha itthon maradtam volna, úgy minden száz forintomból nyolcvanat kellene ilyen-olyan címen az államnak adnom. Annak az államnak, amely lassan semmilyen szolgáltatást nem nyújt ezért cserébe. Így a minden száz forintomból megmaradó nagyjából hatvan forintot viszont itthon tudom elkölteni. Ez pedig "forró pénz", Galba-Deák úr. Ezekből a hatvan forintokból vásárolok, fogyasztok, ezáltal keresletet generálok. Ez pedig a jelenlegi helyzetben maga a nemzetmentés. Mert, tudja, Galba-Deák úr, azt is komolyan vettem, hogy ideje van az öngondoskodásnak. Az önök kormánya szajkózza ezt évek óta, s mindig hozzáteszi, hogy ideje leszoknunk a kádári nosztalgiáinkról és a gondoskodó államról. Nem foglalkozom most ennek a kijelentésnek penetráns gusztustalanságával, csak megjegyzem, önmagában még igaz is lehetne. Mert, ugye, a modern kori kapitalizmusban az állam kétféle megoldást választhat, s Ön mint szépreményű politológus hallgató talán hallott már erről. Követheti, mondjuk, a skandináv modellt, vagyis magas adók mellett széles körű és kiterjedt állami szolgáltatások és szociális háló. Vagy az amerikai modellt, vagyis alacsony adók mellett kevés állami szolgáltatás és öngondoskodás. Nos, az ön kormánya feltalálta a harmadik utat: iszonyú magas adók mellett semmilyen állami szolgáltatás. És ez egy baloldali kormány… Viszont kétségtelen tény, hogy ebben a helyzetben a polgár kénytelen gondoskodni saját magáról. Például úgy – mint mondtam –, ahogy a középkori jobbágy. Elmenekül. Pénzét viszont hazahozza, és itthon költi el, ami a közjót szolgálja. Arról nem is beszélve, Galba-Deák úr, hogy az én generációmnak, úgy tűnik, most már nem is lesz nyugdíja. Nem lesz, aki megtermelje. Mindeközben a maguk kormánya kötelezően magánnyugdíjpénztárakba terelte az embereket, és ezek a magánnyugdíjpénztárak éppen most veszítették el a vagyonuk jelentős részét. Nagy kuss van ekörül, nem gondolja? Amit az emberek befizettek, azt elvitte a pénzügyi válság. S hogy van-e rá állami garancia? Nem tudom, de ha van, akkor legfeljebb befizetik még egyszer, igaz?

Összefoglalva tehát, Galba-Deák úr, aki ma komolyan veszi az öngondoskodást és segíteni akar ennek az országnak, az elmenekül innen, viszont az így megmaradt – megmentett – pénzét idehaza költi el, ahelyett, hogy a Gyurcsány-kormány feneketlen zsákjába hajigálná.

Végezetül pedig arról, hogy milyen érzés egy olyan országban adózni, amelynek kormányfője, annak koalíciós partnere és egész államgépezete magyargyűlölő.

Nagyon rossz érzés, Galba-Deák úr. S hogy én az adómmal a magyarokat verő szlovák rendőröket támogatom? Ez még rosszabb érzés. Ennél már csak egy rosszabb érzést lehetne elképzelni: ha háromszor ennyi adóval támogatnám a magyarokat verő magyar rendőrséget, és a magyarok verését parancsba adó, amúgy pedig mindent ellopó, aljas Gyurcsány-kormányt. S azt soha ne felejtse el, Galba-Deák úr, hogy a szlovák nacionalisták, a szerb nacionalisták, a román nacionalisták éppen annyit merészelnek megtenni a magyarokkal, amennyit mi megengedünk nekik. S amikor maguk, élükön a Himnuszt szívére tett kézzel éneklő, farizeus Gyurcsánnyal, saját nemzetük ellen kampányoltak 2004-ben, akkor adtak zöld jelzést minden magyargyűlölőnek. Úgyhogy maguk soha ne vegyék a szájukra a hazafiság szót.

Amúgy érdekes ez a nyílt levél. Amikor a nyár végén Monokon eltöltöttünk két napot, egészen olyan volt, mintha emberi lényekkel lettem volna együtt. Ugyan mindenben mást gondoltunk a világról, de beszélgettünk, borozgattunk, nevettünk, egészen meg voltam hatva. Nem gondoltam, hogy önök közben az autómat fényképezik, "hátha jó lesz még valamire" alapon. Persze mit várjon az ember azoktól, akik 2006-ban besúgókat küldtek a templomokba, hogy felvegyék, mit mond a pap a misén és az istentiszteleten. Egy illúzióval megint kevesebb.

Minden jót, Önöknek…
Bayer Zsolt, főmunkatárs
Szerző: MiG-21  2008.11.09. 14:04 Szólj hozzá!

 

 

Megdöbbenéssel vettük tudomásul, hogy Szlovákiában szombat este magyarokat vertek egy futballmérkőzés alatt/után szlovák rendőrök. A magyarországi rendőri fellépés ellen legélesebben felszólaló Bayer Zsolt szlovákiai rendszámú autóval jár. Ebből következik, hogy Bayer adójával és az ott autójára elköltött többi pénzével közvetve és közvetlenül is támogatja a szlovák kormányzatot, ami fenntartja azt a rendőrséget, amelyik brutális módon embereket vert.

Kérdezzük Bayer Zsolttól: ez hogyan egyeztethető össze életfelfogásával? A magyar kormányt semmiképpen sem hajlandó elismerni, és alapvető állampolgári kötelességeit megtartani, többek között az általa erőszakosnak vélt rendőri fellépések miatt, ugyanakkor korona milliókkal segíti a szlovák erőszakszervezetet, hogy magyar állampolgárokat, és magukat magyarnak vallókat brutálisan összeverjen?!

Szerző: MiG-21  2008.11.01. 22:20 1 komment · 1 trackback

Címkék: szlovákia levél bayer rendőrattak

A [demokratikus hálózat] mély megdöbbenéssel veszi tudomásul, hogy Sólyom László a Magyar Köztársaság elnöke – ilyen  minőségében – a  nemzet egységének kifejezője (A Magyar Köztársaság Alkotmánya 3. fejezet 29§ (1) ), és Paczolay Péter, az Alkotmánybíróság elnöke nem vesznek részt azon a nemzeti csúcson, amely az összes parlamenti párt képviselője, volt és jelenlegi közjogi méltóságok valamint szakértők bevonásával próbál a világgazdasági válság teremtette krízishelyzetre Magyarország számára megoldást találni.

Meggyőződésünk, hogy a távolmaradók ezzel a gesztusukkal csak aláássák az ebben a kérdésben formálódó nemzeti egységet, és megakadályozzák a Magyarországon kialakult politikai oldalak közötti árkok betemetését.
 Felszólítjuk őket, hogy vegyenek részt a szombati válságtanácskozáson. Amennyiben nem teszik, itt az ideje elgondolkodniuk, hogy képesek-e felelősségteljesen és kellő méltósággal ellátni a rájuk bízott közfeladatokat.

 

Szerző: demokratikus  2008.10.16. 13:53 3 komment

Mindarról, amit ebben a szűk 4 hónapban elértünk kívánok nektek itt beszámolni. És köszönetet mondani. Nem túlzás nekem elnökként úgy értékelni a [demokratikus hálózatot], mint egy olyan civil baloldali szerveződést, ami sikereket ért el, amire felfigyeltek: nevünk van.

Ma ez nem kevés. Ilyen rövid idő alatt feltűnni és megmozgatni az ország közéletet nem kis teljesítmény. Felsorolás szerűen lássuk tehát a [dh] cselekedeit!

Az első fellépés. Június 25-én utcán megemlékeztünk egy valódi hősről, Ságvári Endréről. Voltak vagyis akartak ellentüntenti, ám mikor látták kikkel állnak szembe, gyorsan hazaszaladtak! Lásd: itt cikket a megemlékezésről. Miért volt ez fontos? A balodali hősöket és bármilyen szempontból pozitív személyeket hihetelenül megpróbálják lejáratni; a legmocskosabb szavakkal illetik azokat, akik nem a jobboldal kegyeltjei. Mi változtatni akarunk ezen, és nem felelőtlenül ígérte meg Kalmár Szilárd a megemlékezésen, hogy 2009-ben újra emléktába fog állni a Remíz étteremnél.

Nyáron a Fidelitas-Fidesz ostoba és buta kampányt hirdetett, amit sikerült megállítanunk, de legalább is csökkentenünk erejét. Bár ahogy érzékelem, a kampány mára kifújt. Ez volt a Gyurcsány a hibás kontra Stop Viktor. Megértettük, hogy a "mindent tűrni" politika nem mehet a végtelenségig. Egyszer betelik a pohár és a meghunyászkodásnak nincs többé ideje s helye. Ezért reagáltunk ilyen erősen a Fidesz-Fidelitas kampányára. Viktorból volt elég, és az ő hecckampányaiból. Természetesen a Klub Rádióban elhangzott 1 órás élő vitán kivül nem keresték társaságunkat a Fidelitástól. Ám kampányuk kifújt....

Monok. Az eddigi legerősebb és legvitatottabb megmozdulásunk. A tabunak és mumusnak számító Monok és a monoki-modell. Mi vettük magunknak a bátorságot és megnéztük mi van lent és ki mit gondol. Szepessy polgármester urat változatlanul nem nekünk kell megvédeni, ám akik bírálni kívánják őt a fasiszta-rasszista jelzővel, azok előbb ismerjék meg őt, elgondolását és faluját. Mi csak pozitív élménnyekkel és hihetetlen tapasztalattal tértünk haza. Budapestről könnyű okosnak lenni. Egyszer menj oda és nézd meg mi törénik máshol! Vigyázat: liberális és jobboldali vélemények....

A párbeszéd nem halt el Monok és a [demokratikus hálózat] között. Folytatjuk, terveink vannak és nem leszünk szégyenlősek azokat nyilvánosságra hozni és megvitatni!

Ősszel elvégzi az ember a kerti takarítást. Mi meg emlékeinket fényeztük. Mert mint Ságvárit is mint antifasiszta hőst tartjuk számon, ezért az összes antifa megérdemel egy szép emlékművet!

Szegények Bankjának igen fontos terve a legújabb feladatunk. Ez az, ami az oktatással (szakképzéssel), összehangolt szociálpolitikával képes lehet megoldani a mélyszegénység problémáját és a cigányság megrekedt polgárosodásának befejezését elősegítheti.

Köszönöm nektek, Kapcsolatosoknak, hogy lent voltatok Monokon, hogy segítettek takarítani az antifasiszta emlékművet.

És köszönöm nagyon a hálózat tagjainak, hogy hitükkel végig és egynesen kiállnak a szevezet mellett és nem hátrálnak!

NO PASARAN!

Szerző: MiG-21  2008.10.01. 22:36 Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása