Egy félreértés miatt a rendezvényt "depolitizálni" kellett, ezért nem voltak jelen politikai kötődésű előadóink.

Viszont volt minden más: ismerkedés a faluval, kemény moralizáló vita Szepessy Zsolt és a markánsan balos Szociális Charta képviselője között, beszélgetések, barátkozások.

És szembesülés a magyar valósággal. Mert sok a baj vidéken. Mondhatjuk, hogy vannak sikereink és ezek igazak is. Mert az utóbbi években számos jó dolog történt, de még ezer dolog vár megoldásra. A baloldal egyik legfőbb értéke, hogy érzékenyen reagál a felmerülő társadalmi problémákra. Megoldást kínál. Nem segélyt kell adjon, hanem esélyt. Hal helyett hálót.

Jelenleg a magyar falunak szakadt a hálója és alig van hal, ami az asztalra kerüljön. Segítség kell. Először a leginkább rászorulóknak. Azoknak, akik a segélyezési csapdába kerültek, majd anyagi nehézségeik miatt az uzsorások és egyéb bűnözői körök áldozatai lettek.

Vannak, akik cigánybűnözésről beszélnek. Mi láttunk egy csomó házat, amelyet szocpolcsalásra szakosodott maffia épített. Voltak köztük romák. De volt temérdek nem roma ügyvéd, állami tisztségviselő, egyéb közreműködő. Őket akkor hova soroljuk? Rózsaszínbűnözők közé?

Ez csak egy szelet. Sok baj van a mezőgazdaságban is. Lényegében nincs feldolgozóipar, ezért kapásnövénnyel elvétve foglalkoznak. Búzához, repcéhez nem kell a dolgos kéz. Mégis nagyon sok segélyezett dolgozik a földeken feketén. És azért kapnak kevesebb pénzt, mert nekik amúgy is megvan a havi 25. Hogy is van ez?

A vidéki vállalkozók is küzdenek, mert nekik is nehéz az élet. Kevés a megrendelés és ha van is, akkor sokan állnak a sorban és sokba kerül előre kerülni.

És még mindig csak a jéghegy csúcsát láttuk. De ennyi is elég, hogy tisztában legyünk azzal: cselekedni kell, mert a 25. órában vagyunk. Munka kell, bármi áron! Mert ahol munka van, ott egészségesebb az önértékelés. Akinek munkája van, azt tiszteli a családja, a közössége. A munka biztonság. Mert lesz iskolaszer a gyereknek, tisztes nyugdíj a dolgozónak.

A Szociális Chartával arról álmodtunk, hogy állami szociális foglalkoztatási hálózatra van szükség, amely kistérségenként szervezi meg ezt a munkát. A pénz megvan erre az állam nagy kasszájában, csak egymás mellé kell tenni a forintokat.

Az Út a Munkába Program egy jó kezdeményezés, de sok korrekcióra szorul. Mert továbbra is segélyről van szó. Háromhavonti 15 napnyi közmunkával megfejelve. Nem, aki dolgozik munkabért kapjon. És ne csak háromhavonta kelljen két hetet dolgozni, hanem a munka legyen folyamatos és értelmes.

Számtalan dolog van ebben az országban, ahol elkel a munkáskéz. A gátaknál, a csatornáknál és száz más helyen.

A most kifizetett segélyeknek nincs produktuma. Ha munkabérként adunk (többet), akkor azzal gyarapítjuk nemzeti javainkat. És ez nem utolsó szempont...