Meghalt Fejtő Ferenc. Szép kort élt meg. Egy év és két hónap hiányzott ahhoz, hogy százesztendős legyen.
Az utolsó tagja volt egy nagy generációnak. Egy történelmet író generációnak, egy történelmet elszenvedett generációnak. Nagy utat járt be. Vidékről indult, tanulni akart, de rá már vonatkozott a numerus clausus tiltása. Nem lehetett az, ami szeretett volna lenni. Aztán megismerkedett a komlói bányászok nehéz életével. Apró lépésekkel indult el a baloldaliság felé. Útközben olyan emberekkel került kapcsolatba, mint a fiatal lázadó költő József Attila. Barátok lettek. Esküvői vacsoráján se volt más más csak a költő és barátnője Szántó Judit.
A költővel kommunistákká lettek, majd együtt fordítottak hátat a sztálinista valóságnak. A Horthy rendszer azoban addigra már megbélyegezte őt. Nem tanulhatott és nem taníthatott Magyarországon. Politikailag aktív maradt, de már a szociáldemokrata vonalon. Szerkeszetette a Szép Szót, de egyre kevesebb lett a levegő körülötte. Amikor arról írt, hogy a magyar parasztság elutasítja a náci ideológiát, akkor már menekülnie kellett.
Párizs lett a második hazája. Ott is magyar maradt és ott is csak a magyar közüggyel tudott foglalkozni. Fegyvert fogott, amikor a németek lerohanták Franciaországot. A második világháború után optimista volt, reménykedett a demokratikus kibontakozásban, azonban hamar rájött, hogy rossz irányba mennek a dolgok. Antisztálinista szociáldemokrataként látta és fel is hívta a figyelmet arra, hogy Magyarországon éppen olyan esztelen politikai tisztogatás folyik, mint a harmincas évek Szovjetuniójában.
Emigrációban maradt. Érezte a magyar közhangulatot. Megírta, hogy a szovjet érdekszférából való kikerülésünk után fel fognak erősödni Magyarországon az antiszemita, fasisztoid megnyilatkozások. Mégis hittel és szenvedéllyel küzdött azért, hogy Magyarországon demokrácia legyen. Védte az igaztalan rágalmaktól 1956-ot. Tiszta és őszinte forradalomnak tartotta, nem volt hajlandó elfogadni azt a nézetet, hogy Horthy csendőrei, az arisztokrácia és Mindszenthy állt a háttérben.
A rendszerváltás után is aktív közszereplő maradt az idősödő, de szellemileg az utolsó óráig friss és fiatalos Fejtő. Reményt látott a fiatal demokratákban, akik aktívan kivették a részüket a rendszerváltás munkájából, de fokozatosan fordult szembe velük, végül komoly bírálójukká vált.
Elment. Utolsó mohikán volt. Kitartott több emberöltőnyi ideig. Távol a hazától, de mindvégig magyarként, baloldali magyarként. Egy mozgalmas és hosszú élet után nyugodj békében Fejtő Ferenc!
2008.06.03. 09:23
3 komment
Címkék: népszava ferenc antifasiszta szociáldemokrata fejtő
A bejegyzés trackback címe:
https://demokratikus.blog.hu/api/trackback/id/tr53500778
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
anders · http://viribusunitis.blog.hu 2008.06.05. 21:00:08
A Fejtő Ferenc-féléknek köszönhettük a kommunizmust. Az ostoba emberek ártatlan lelkesedésének és a felheccelt tömeg egyetértéséből mind nagyobbá váló mozgalomnak. Nagy szégyen, hogy "antisztálinistaként" továbbra is aktívan politzált. Ha jobban meggondolom ő is megérdemelt volna néhány évet Sztálin börtönében. Méltó helyet foglalhatott volna el Kádár mellett...
demokratikus · http://www.demokratikus.hu 2008.06.05. 21:52:11
Tudod ő azok közé tartozott, akik képesek voltak szembenézni hibáikkal is. Ahogy József Attila is megtette.
És kapitális hülyeség, hogy a hozzá hasonlók hozták ránk a kommunizmust. Itt senki nem akarta a sztálinizmust, ami 1948tól jött a nyakunkra. Sajna volt egy uralkodó osztályunk, amely kiküldött kétszázezer magyart biciklivel a pusztulásba. Sztálin harckocsijai ide úgy jutottak, hogy a náci csatlóst kergették vissza oda, ahonnan előjött és egy keresztes hadjáratnak álcázott önpusztításba vitte az országot.
Szóval az uralkodó elitünk szépen megvárta vigyázban állva magyar szokás szerint a végzetet. Horthy még megpróbált ugrani egy utolsó utáni pillanatban, de érdekes módon még akkor is többen voltak a németbarátok ebben az országban...
És kapitális hülyeség, hogy a hozzá hasonlók hozták ránk a kommunizmust. Itt senki nem akarta a sztálinizmust, ami 1948tól jött a nyakunkra. Sajna volt egy uralkodó osztályunk, amely kiküldött kétszázezer magyart biciklivel a pusztulásba. Sztálin harckocsijai ide úgy jutottak, hogy a náci csatlóst kergették vissza oda, ahonnan előjött és egy keresztes hadjáratnak álcázott önpusztításba vitte az országot.
Szóval az uralkodó elitünk szépen megvárta vigyázban állva magyar szokás szerint a végzetet. Horthy még megpróbált ugrani egy utolsó utáni pillanatban, de érdekes módon még akkor is többen voltak a németbarátok ebben az országban...
hinnye 2008.06.06. 10:50:05
Anders, magadnál vagy?
Mit "köszönhetünk" Fejtőnek, aki 1938-tól haláláig Franciaországban élt? Ha jól számolom, ez 70 év, Rákosi meg Kádár idejében haza se jöhetett.
Mit "köszönhetünk" Fejtőnek, aki 1938-tól haláláig Franciaországban élt? Ha jól számolom, ez 70 év, Rákosi meg Kádár idejében haza se jöhetett.