Magyarország is elöregedő ország. Statisztikai tény. Nekünk két területen van tartalékunk, ahonnan jelentős számban tudunk bevonni embereket munkaerőpiacunkra, azaz oda, ahol a nyugdíjak kifizetéséhez, az oktatási rendszer finanszírozásához és minden más állami kiadáshoz szükséges javakat megtermelik.
Ez a két társadalmi csoport, a romák és határon túli magyarok. Előbbiről majd később, utóbbit járom most jobban körbe.

Trianon óta a magyarok aránya minden szempontból csökkent a hajdani határokon belül. Többségben csak határmenti területeken és székelyföldön tudtunk megmaradni. A majd száz esztendő azonban ezen közösségeket is jelentős mértékben apasztotta. Kettős asszimilációs hatás érvényesült. Részben az (új) többségi társadalomba való beolvadás, másrészt pedig az anyaországba költözés tendenciája. Számarányát tekintve utóbbi minden bizonnyal nagyságrendekkel volt több, mint a helyi asszimiláció. Mindkét folyamat lassítható és gyorsítható is. Intezív magyarországi támogatással elősegíthetjük az identitás őrzését, azonban az intenzív támogatás azt is eredményezheti, hogy a határon túl élő magyarok figyelme mind jobban fordul az anyaország irányába és felmerül a ki(be/le kinek hogy tetszik) telepedés veszélye.

Magyarországnak nincsen általánosan elfogadott nemzetpolitikai stratégiája. Ennek megfelelően szinte minden folyamat spontán módon történik, átláthatatlan, hogy milyen elvek alapján támogatjuk határon túl élő kisebbségeinket, és az is átláthatatlan, hogy milyen ütemű a helyi asszimiláció és az anyaországba vándorlás.

Magyarországnak szüksége van egy általánosan elfogadott nemzetpolitikai stratégiára. Igen, támogatni kell a magyarokat, hogy helyben maradjanak és őrizzék a magyar kultúrát kisebbségben is. Nem szabad azonban a cinizmus csapdájába esni, azaz a felszínen a helyben maradást ösztönözni, a felszín alatt pedig az anyaországba áramlást segíteni. Magyarország természetes "tartaléka" a határainkon túl él. Az előregedés miatt szükség van arra, hogy képzett fiatal munkaerő áramoljon az országba. Hazánk számára a legjobb és leginkább kézenfekvő megoldás az, ha határon túli magyarok pótolják legalább részben ezt a hiányt. Ha nem ők jönnek, akkor olyan nációk irányába kell fordulni, amelyek jelenléte komoly társadalmi belső feszültségeket is okozhat, hasonlóan a nyugat-európai társadalmakhoz.

Kaput kell tehát nyitni, amelyen szabadon jöhet és mehet a ma még idegen nemzet állampolgárának számító magyar. Az egyén belátásra kell bízni, hogy a határon innen vagy túl kívánja-e leélni az életét. Ma egy határon túli magyar Magyaroszágon nem érezheti magát teljesértékű magyarnak, mert lépten-nyomon halja a románozást, szlovákozást, jugózást. Ezen változtatni kell, aki magyar és hazánkban akar élni, az szinte feltétel nélkül kapjon erre lehetőséget.

Igen, legyen kettős állampolgárság, ha kell tömegesen is. Lépjük meg ezt a komoly lépést, de politikai hátsó szándékok nélkül. A FIDESZ éppen azzal távolította el az ország többségétől a határon túl élő magyarokat, hogy rájuk építve vízionálta Mikola professzor az "ezeréves" jobbodali uralmat. Azt egyértelműen meg kell akadályozni, hogy a kettős állampolgárság intézményesítése földcsuszamlás jellegű változásokat eredményezhessen a hazai politikai, gazdasági, társadalmi helyzetben.

A kettős állampolgárság egy gesztus. Egy a határon túl élő magyarok irányába nyújtott kéz. Biztonságtudat, közösségtudat, az összetartozás érzése. Ez jár nekik, mert balsorsból nekik még több jutott, mint azoknak, akik a határon innen maradhattak.