Mert ez a trendi Nápolytól Monokig. Aki kicsit is mást mer mondani, annak leüvölti a a fejét a társadalmi többség. Magyarországon most épp a segélyezi rendszer omlott össze nagy robajjal. Alulról kezdték fúrni. Monok, Drávapiski és jönnek sorban az újabb teleülések, ahol vége van az ingyensegélynek. Az MSZP szombati választmányi ülésén arról beszélt Gyurcsány, hogy változtatni kell a segélyezési rendszeren. Persze hozzátette, hogy nem szabad ennek kapcsán még csak véletlenül sem cigányozni. Hát, miniszterelnök úr ez a téma, a vele való foglalkozás maga a cigányozás.
Ez is el lett kúrva. Az elmúlt húsz évben minden kormány még tett egy lapáttal arra a szarhalomra, amit kisebbségi politikának hívhatunk. Talán csak Orbánék tettek valami olyasmit, amiben volt valami szándék. Konzervatív, elítélhető szándék, de legalább változtatni akartak. Mások európai elvekre hivatkozva nem tettek semmit. Annyira liberálisak voltunk, hogy a hazai cigányság szépen összemosódott azzal a bűnözői szubkultúrával, amely ezer szállal kötődik talán a romákhoz, de korántsem azonosítható a teljesen a magyarországi roma közösséggel.
Régen kellett volna változtatni valamit. A munkát a középpontba tenni. Nem alamizsnát adni, hanem esélyt arra, hogy dolgozni lehessen, mert csak annak van rend az életében, aki dolgozik. Másnak összekuszálódik az élete, felborul a bioritmusa és nincs visszatérés a munka világába. Nem! Mi adtuk a könyöradományt és ezzel hergeltük a vidéki társadalom többségét, amely csak azt látta, hogy alkalmi munka kiegészülve családi pótlékkal és a segéllyel kifejezetten sok pénzt tud lenni borsodi, nyírségi viszonyrendszerben.
Bekövetkezett a robbanás. A többség, a politikai elit azt a következtetést vonja le, ami a legrosszabb ebben a helyzetben. Azonnal, a következmények figyelembevétele nélkül kíván változtatni. Nem, nem azzal van a baj, hogy a segélyért dolgozni kell, hanem azzal, hogy ezt mindenhol úgy dolgoztathatnak, ahogy jónak látják. Minden bizonnyal értelmetlen és megalázó munka lesz. Közszemlére téve, hogy mindenki jól láthassa, hogy a polgármester jól elbánik a segélyből élőkkel. Megvető pillantások között lehet majd utcát seperni és érezni a lenézést. Érezni a megbélyegzettséget.
Aztán jön majd a romában a tudat, hogy ez nagyon rossz dolog. Valakinek majd beszól egy többségi a kerítésen túlról és a frusztrált, lenézett kisebbségi megmarkolja a kapát és suhint vele egyet. A folytatáshoz nem kell nagy fantázia.
Nem, nem foglalok állást. Nem azt mondom, hogy szeressük a cigányokat. Sőt azt mondom, hogy ne szeressük a cigányokat, mert akkor oda lyukadunk ki, mint most: Ezreket neveltünk rá arra, hogy keveset ugyan, de be lehet söpörni munka nélkül is.
Nem! Azt mondom, hogy ilyen horderejű kérdéseket nem dönthetnek el spontán társadalmi folyamatok, monoki, drávapüspöki egyéni kezdeményezések. Ezt csak szakmai alapon, rendkívül körültekintő módon lehetne megtenni. Hol van Ferge Zsuzsa? Hol van a szociális szakmai elit? Hol van a politikai elit, amelyik egy komoly társadalmi párbeszéd alapján döntést hozna? Olyat, amelyet a kisebbség és a többség is el tud fogadni.
Nem, nálunk világvégi emberek döntenek. Olyanok, akik látják a problémákat, pontosabban azok egyik oldalát. A másikat nem, mert nem az a dolguk, hogy szociológiai elemzéseket olvassanak és megértővé váljanak a kisebbségekkel szemben.
EZ a dolog idehaza el van nagyon cseszve. Politikusaink elcseszték, mert nem tettek semmit, pedig már vagy 20 éve tele vagyunk riasztó jelzésekkel. Mit lehet most tenni? Miként lehet elkerülni a robbanást, amivel ez a dolog fenyeget?
Egy hete az egyik posztunk kapcsán majd 400-an megtették, hogy jó nagyot belerúgtak a cigányokba. Gondolom most is meg fog indulni a menet. Csak kicsit remélem, hogy lesz olyan ember is, akinek talán valami épkézláb gondolata is lesz.
