Öszöd volt a magyar demokrácia mélypontja.

Mert Gyurcsány Ferenc elmondta a haverjainak, hogy hazudtunk ennek a kurva országnak, amiből nem akarnak elmenni, akiknek nem tetszik az ittlét.

No, persze ez kiszivárgott és egyből ki is dőlt az utcára a fiatal demokraták szövetsége, pajzsként tolva maga előtt párszáz szélsőségest. Szegény fiatalok nem győzték szedni az utcakövet a nemzeti radikálisoknak, amivel fiatal demokratához méltó módon meg lehetett ostromolni az MTV székházát. Utóbbi intézmény persze magára vessen, hiszen éppen abban az időszakban óriásplakátokon hívta fel a figyelmet arra, hogy ezt kell csinálni, ha valaki forradalmár.

Aztán elültek az indulatok, a politikai sumákság hivatalos mértékegysége lett az öszödölés. A FIDESZ lassanként visszatért a parlementbe a szélsőségesek meg a megszokott komcsizáshoz, zsidózáshoz és cigányozáshoz.

Aztán Orbán Viktor törte, törte a fejét és rájött, hogy ebben az országban nemzeti hagyomány zárt ajtók mögött, füstös hátsó szobákban kannásbort kortyolgatva dönteni nagy ügyekben. Fel is hívta a régi cimbit, Kéri Lászlót, hogy most akkor csináljunk már valami olyasmit, mint 89-ben: Leülünk, kérünk a Sorostól pénzt kólára és ropira, oszt rendszert váltunk.

Kéri össze is hozta a bulit talán még túl gyorsan is. Alig tudták a ki, be és lehangosítást intézni időre. Oszt megjelent személyesen a nemzet nagy Ő-je és belekortyolt egy pohár száraz alföld kincsbe és beszélt, beszélt, beszélt. Nem is gondolta, hogy kiderülhet bármi. Naív arcú színészpalánták itták csak a szavait. Honnan gondolta volna a III/3-as miliőben szocializálódott Orbán, hogy ebből balhé is lehet.

Először a Gárdát osztotta ki magát ezzel Horthy szintjére emelve retorikailag és szellemiségben. Egyesek már hallani vélték, hogy odakint prüszköl a fehér paripa, várva, hogy lovasával újra végigkopogjon a Bartók Béla úton. Szerencsétlen Vona kapott is egy szívszélütést, nem így ismerte meg a Viktort abban a polgári körben, amelyben együtt voltak tagok pár évig.

Aztán üzent a hazának, hogy nem jó zsebekbe irányulnak a metro és az autópályák. Ezeknek azonnal új rend szerint kell tovább mennie, tehát leállnak az alvállalkozók mindaddig, amíg új felvállalkozó nem osztja nekik a pénzt.

A nyugdíjasoknak is van okuk optimistának lenni. Egy rövid kétéves periódst kell csak átvészeljenek komoly megszorításokkal, utána jön a tízéves kánaán, amikor kolbászból lesz még a nyugdíjszelvény is. Magyarországon az idősek amúgy szeretnek tízéves periódusokban előre gondolkozni, jók a halálozási mutatóink, két év alatt csak 80.000 emberrel leszünk kevesebben, de ők egy kicsit pechesek lesznek. Pechesek, mint anyukám, aki akkor ment nyugdíjba, amikor az orbáni nyugdjíkorrekció zajlott és ennek köszönhetően annyi pénzt kap végzett és sokat dolgozott védőnőként, mint a szomszéd hajdani takarítónő, akinek 10 év munkaviszonya jött össze. No, de ne menjünk bele ebbe a dologba, mert még a végén megvádolnak, hogy teszem alá a blogot az MSZP mostani kampányának. Szó sincs erről. Szégyelje magát a kommunista utódpárt, hogy Orbán öszödi beszéde kapcsán ilyen etikátlan dolgot művel. Ha nemzeti hagyományokra valamit is adó magyarok lennének, akkor most ifjú kommunistákat tolva maguk, előtt utcai demonstrációkat szerveznének, felgyújtatnák a HírTv székházát, közösségi vagyonná tennék a büfé árukészletét és pár autót minimum a fejére borítanának. Szerencsére az MSZP-sek gyáva kutyák. Pont.

Nem, Orbán Viktor egy őszinte, bátor ember aki szembenéz a valódi problémákkal. Össze sem hasonlítható Gyurcsánnyal akinek a hasonló kijelentése forradalmi helyzetet idéztek elő.

No, nincs kedvem tovább ironizálni. Aberrált országban élünk,ahol a kettős mérce néphagyomány. Ideje volna ezzel az álnok képmutatással leszámolni. Ez volna az igazi forradalom, amire szükségünk van. Persze ez csak a fejekben és a szívekben tud lezajlani, nem az utcán.