Európa a II. világháborúval padlóra küldte magát. Az ott elvérzett néhány generáció nagy űrt hagyott maga után, melyet csak bevándorlókkal tudott kitölteni az elöregedő kontinens.
Mára ez a helyzet totális káoszt idézett elő, mivel a bevándorlók nehezen asszimilálódnak, a németek, franciák, angolok, olaszok, de még a nagyon liberális hollandok sem viszik túlzásba az integrációt. Jobban esik itt is és ott is a hagyományos társadalmi kötődésekre támaszkodni, a multikulti társadalmi rendszernek egyre kisebb társadalmi bázisa van. Hódítanak a gyűlölködésre, a kölcsönös gyanakvásra építő nemzeti és vallási fundamentalista mozgalmak.
Európa kelepcébe esett, amolyan 22-es csapdájába. Ha nincs bevándorló, nincs, aki dolgozzon és eltartsa az öregedő társadalmat. Ha van bevándorló, az saját képét is szeretné viszontlátni a közösségben, ahol él, ennek megfelelően alakítja is azt, ha szépen nem megy, kicsit erőszakosabban. És persze áramlik, hihetetlenül áramlik a reménytelen helyzetű harmadik világból az emberanyag. Illegálisan és legálisan egyaránt.
Magyarország és a keleti blokk a szocialista társadalmak befelé fordulásának "köszönhetően" mentesült a migrációs problémáktól. Napjainkban Magyarországon azonban jól megfigyelhető, hogy kínaiak és vietnámiak mind nagyobb számban tűnnek fel az országban.
Jelenlétük nagyságrendje nem tisztázott, ahogy az sem, hogy miként válnak állampolgárrá. Körükben nagy az integrálódási hajlam. Jellemző, hogy gyerekeiket magyar iskolába járatják, nem ritkán lehetünk fültanúi olyan jeleneteknek, hogy ázsiai gyerekek csak magyarul hajlandók szüleikkel beszélni.
Kőbányán lakom, ez a magyar China Town, a gyerek padtársa a suliban már egy vietnámi, nagyon aranyos kislány. Az ő integrációs hajlandósága teljesen egyértelmű, szerencsére még nem szenvedett el támadásokat származása miatt. Sajnos azonban a távol-keleti bevándorlás is egy időzített társadalmi bomba. Várható, hogy a szélsőségesek, hamarosan megtámadják ezt a kisebbséget is, kihasználva az idegentől való félelem minden társadalomban meglévő társadalmi reflexét.
Készülni kell arra, hogy ezt el lehessen hárítani, nekünk demokratáknak nemsokára egyel több társadalmi közösség lesz, akiket védelmezni kell majd a szélsőséges támadásoktól. Persze ezt csak akkor lehet megtenni, ha képviselhető és átlátható bevándorlás-politikánk van. A mostani rendszer egy külső szemlélő számára olyannak tűnik, mint egy nyitott kapu, melyen bárki jöhet ebbe az országba.