Vannak gondolatok, amiket csak egyszer lehet leírni. llyen az a pár gondolat, amit Spiró György vetett papírra:
"Ön is magyar, és én is magyar vagyok. Magyar Csurka István, a mai szélsojobboldali politikus, aki sok évtizeddel ezelott jó novellákat írt, és magyar volt Németh László, a komplexusos, tehetséges, zavaros feju ember, aki egy remekmuvet mégiscsak megírt, és magyar volt Radnóti Miklós, aki hátrányos helyzetu, közepes tehetségu árvából óriássá vált, és magyar volt József Attila, a félcigány abszolút zseni (legnagyobb szégyene a magyar irodalomtörténetnek, hogy ezt nem merik megírni róla, holott a szakma régóta tudja), és magyar minden zseni és minden közhülye, aki magyarnak született. Magyar minden galád, aljas ember, aki magyar, és magyar minden derék, becsületes ember, aki magyar. Magyar a rasszista református pap, és magyar a kommunista nyugdíjas, aki egykor munkásorként tündökölt.
Nem a magyarságunkban húzódnak közöttünk a szakadékok, uram, még csak nem is a tehetségünkben, hanem az emberségünkben."
A teljes cikk itt: KLIKK
2008.05.08. 21:07
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://demokratikus.blog.hu/api/trackback/id/tr29460483
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.