Előbújó gyermeki indulatok és korlátok közé zárt szülői kontroll, avagy ha rájövünk arra, hogy gond nélkül lehet rossz fát tenni a tűzre, akkor egy idő után bármit meg merünk tenni.

Az ember egész életében gyermek marad. A felnőtt lét, a szülővé válás tompítja ugyan az egykori játék iránti vágyunkat, de a mai társadalmi rend nem hagyja, hogy felnőjünk, sőt lépten-nyomon ösztönzést kapunk arra, hogy maradjunk gyerekek.

Erről szól a fogyasztói társadalom. Igen, mi is olyanok vagyunk, mint a kisgyerek, aki a világ összes játékát haza akarja vinni. A földgolyó életünk végéig egy nagy játékbolt, ahonnan újabb és újabb játékokat akarunk hazavinni úgy, hogy otthon már lépni sem tudunk a vásárlást követően értékét vesztett kacatoktól.

Autót, lakást, lakberendezést akarunk, helyesebben AKARUNK!!!, minden más dolgunkat háttérbe szorítva. Éppen azért olyan sok a válás is, mert a szülővé váló gyerekek nem tudják elfogadni a sorozatos kompromisszumot, amelyet a család jelent.

Ilyen körülmények között jön el az a periódus, hogy nem érezzük jól magunkat a bőrünkben. Nem elég magunkra aggatni a férfiasság vagy nőiesség jellemzőit, tudatilag is férfiasak, nőiesek akarunk lenni. Az unatkozó, önmagát kétségbeesetten definiáló ember aztán elindul a társadalom dzsungelében megkeresni önmagát. Régen ez egy természetes folyamat volt. Az ember nem érezte, hogy egy üres, meztelen bábú, a környezet, a közösség határozta meg, hogy mik vagyunk, mivé kell lennünk. Világképünk, egyéniségünk úgy alakult, miként elvárták tőlünk.

Ma, a tömött trolibuszon nincs közösség, amelyhez viszonyulni lehet. Csak akkor vesznek észre minket, ha valami harsánysággal felhívjuk magunkra a figyelmet. Barátaink, ismerőseink is csak úgy tudnak azonosítani, ha minél markánsabb képet mutatunk magunkról.

Menekülés a jellegtelenség, a szürkeség elől. Ez amolyan kordivattá vált. Az egyén vállát nem nyomja oly súllyal a lét- és családfenntartás felelőssége, mint pár évtizede. Túl akar lépni azokon a sémákon, amelyeket korábban a közösségek teremtettek.

Hogy észrevegyék, lázad. Természetesen nem önmagát veszélyeztetve. Olyan terület felé mutatja a harsányságot, ahol kevés az ellenhatás. Ha gyerekként apjába rúgott és az pofont adott érte, akkor apját tisztelni fogja és más irányba fog lázadni. Amerre kevés az ellenhatás, de bátor tettnek tűnik a kiállás.

Napjainkban ilyen a közéleti tevékenység egy különös szegmense a jobboldali radikalizmus, amely nem más, mint a gyermeki szentimentalizmus kóros elferdülése. Ifjúkori álmok, beteljesületlen vágyak különös, vészes elegye.

Az egyén nem találja önmagát. Szembesül a lét nehéz és szürke voltával. Sok esetben a felnőtté válás kudarca, a bizonyítás vágya indítja el embertársainkat a zavaros eszmék, tanok irányába. Bűnös a neveltetés, a gyermekkorban átadott ismeretek szűkös volta. Emiatt nem kérdőjeleznek meg emberek nyilvánvaló szamárságokat, hanem szektás hittel kezdik hirdetni azokat.

Természetesen bűnös az egész ország is. A jobboldala azért, mert adja a lovat a hirtelen bátor magyarrá lettek alá, a baloldala pedig azért, mert fél ahelyett, hogy egy jót nevetne a pulykakakasok dülleszkedéséhez hasonló magamutogatáson. És persze bűnös maga a demokratikus rend is. Mert nem tud megálljt parancsolni a butaságnak. Mert a jogi keretek nem korlátoznak immár, hanem bátorítanak. Nem azt mondják meg, hogy mit nem szabad tenni, hanem azt, hogy mi az, amit még gond nélkül megtehetsz. Nem riasztanak, hanem bátorítanak. Az egész országot egy nagy gumiszobává teszik, ahol határok vannak ugyan, de azon belül mindenki azt csinálhat, amit akar.

A demokratikus joggyakorlat eme perverz volta nem más, mint a szülői kontroll csődje a gyermeki indulatok felett. Felelőtlen hozzáállás, amely azt üzeni, hogy csinálj nyugodtan bármit, ha zsebkendőbe fújod az orrod és eljársz az iskolába, akkor nem érdekel, hogy mivel mással foglalkozol még.

A magyar társadalom nem egészséges. Régi kereteinket levetkőztük, de újak nem alakultak. Nincs egyéni önkontroll, mindent szabad, minden álom megvalósíthatónak tűnik, ha agresszív vagy és tudsz dülleszkedni, mint a pulykakakas.

Szánalmas, elszomorító, hogy a nagy gyerekek mire képesek. A vandalizmus, a gyűlölködés, a magamutogatás. Szánalmas, hogy nemzeti jelképek, jelszavak homokozói kellékké silányultak. Megdöbbentő, hogy milyen népes tábora van azoknak, akik egyfajta modern bátorságpróbaként tekintenek arra, hogy le mernek-e köpni egy rendőrt, aki persze folyamatosan lehetőségei korlátozott voltával van szembesítve, így határozatlan és kétszer is meggondolja, hogy mit tegyen.

A homokozói kellékek tárháza bővül. Ezrek kezdenek katonásdit játszani, különös maskarát öltve magukra. Nem értem, hogy azon emberek, akik egyedül félnek végigmenni a józsefvároson, azok csoportban állva miért is lesznek bátor, eszményített közösségé, amelyről egyre többen gondolják azt, hogy majd rendet tesznek ebben az országban.

A liberális demokrácia sötét oldalán vagyunk. Nem tudunk gátat szabni a gyermeki rosszindulatnak és félelmeknek, amely gyűlöletet szít. Ilyen helyzetben az atyai szigor törvényi megtestesülése az egyetlen járható út. Ezt azonban nem tudja alkalmazni a jelenlegi országvezetés, mert a jobboldal jogvédők, politikusok angyalarcú védelmezőként állnak a brutális tettekre vetemedő szélsőségesek mögött.

REND. Ezt a fogalmat nem csak ők ismerik, de fenntartják maguknak a jogot, hogy csak  ők tegyenek rendet az általuk felkavart indulatok között. Sunyi módon az egekig korbácsolják azokat, hogy majdan fürödni tudjanak a rendteremtőnek kijáró dicsfényben.

Persze mindezen folyamatoknak megvan a rendkívüli veszélye, hiszen mindeközben a saját jövőjükkel is játszanak. Mondhatja ugyan a Fidesz, hogy most kétharmados többséget szerezne, de nem szabad figyelmen kívül hagyni egy másik statisztikát, mégpedig, azt, hogy az emberek többsége mindkét "nagy" párttal szemben komoly fenntartásokkal bír, azaz kutatja-keresi az alternatívát. Orbán Viktor  korábban megette a MIÉP-et Csurkástól, az FKGP-t Torgyánostól. Félő azonban, hogy a saját almából szalasztott JOBBIK és egykori főtanácsadója Vona Gábor már a torkán fog akadni. Dollfuss is határozott kézzel irányította Ausztriát, mígnem jött egy náci, aki lepuffantotta, mint egy kutyát, ezzel a tettével szélesre tárva a kaput az osztrák határokon sorakozó német csapatoknak és az általuk terjesztett fasiszta kórságnak...

Szerző: MiG-21  2009.04.17. 11:13 Szólj hozzá!

Címkék: fidesz demokrácia veszély jobbik

90 FOKOS FORDULAT – NEMZETKÖZI ÖSSZEFOGÁSSAL

Javaslat a magyar gazdaság új pályára állítására

Készítette: ATTAC Magyarország

 

A 2008-ban pénzügyi formában kirobbant világgazdasági válság különösen súlyosan érintett magyar gazdaságot. Ha más nem, az egészen biztos, hogy az eddigi gondolatkörben nem lehet megoldani a felettünk tornyosuló és a közeljövőben rohamosan növekvő bajokat, amelyek a magyarországi társadalom jelentős részét maga alá temethetik. Ezért ki kell törni a tőkebarát, neoliberális gondolatrendszerből, és nemcsak szavakban kell „paradigmát váltani”, hanem valóban gyökeresen új alapokra kell helyezni gazdaság- és társadalompolitikánkat. Most, a világgazdasági válság idején senki nem tagadhatja, hogy a kapitalizmuson belüli „modellváltás” elkerülhetetlen.

A válság azonban azt is nyilvánvalóvá tette: a kapitalizmus nem képes megszabadulni legbelső lényegétől, a tőkefelhalmozás kényszerétől, és az ezáltal a természetben, társadalomban, tudományban okozott permanens rombolástól, valamint az épp ilyen törvényszerűen jelentkező, és a termelőalapokat, az élőmunkát közvetlenül pusztító súlyos gazdasági krízisektől.

A globalizált világban csak globális, de legalábbis széles nemzetközi összefogáson alapuló megoldások működhetnek. A jelenlegi válságból való kiút csak a válságot előidéző tényezők, nevezetesen a korlátlan szabadsággal felruházott tőke korlátozásával lehetséges. Ezt világossá kell tenni mindenki számára, teljesen függetlenül attól, hogy ez a korlátozás itt és most lehetséges (vagy annak látszik) –e. Abból indulunk tehát ki, mi az a minimum, amit tenni kell, és mik azok a feltételek, amelyek között a kell lehetséges is.

Erős elszántságra, népi támogatásra és legfőképpen nemzetközi társakra van szükség, hogy képesek legyünk kikecmeregni abból a gödörből, melybe a kapitalista társadalom gazdasági és politikai vezetői az elmúlt évtizedekben taszítottak bennünket.

  1. BEVEZETŐ
 

A magyar gazdaságra és társadalomra a rendszerváltás – a már korábban beindult folyamatokat beteljesítve - 180 fokos fordulatot hozott. Ezzel Magyarország nem volt egyedül, de talán egyedülállóan függő, kiszolgáltatott, adottságait tekintve kisemmizett országgá tette a magát baloldalinak nevező, valójában csak a tőke mérsékeltebb szárnyát képviselő hazai elit.

A hazai erőforrások kihasználásával és az állami és köztulajdonnal szemben egy erőforrásait (mindenekelőtt a munkaerőt és a termőföldet) nagymértékben parlagon hevertető, a külföldi tőkére épülő, kiszolgáltatott gazdálkodási rendszerré, társadalmát pedig a kis egyenlőtlenségekkel jellemzett és nyomort nem ismerő rendszerből egy jövedelmileg, életszínvonalban és kultúrában végzetesen kettészakadó, és több millió nyomorgóval jellemzett országgá változtatta.

Ennek a fordulatnak az alapja a privatizáció, tehát a termelőeszközök magánkézbeadása, mégpedig döntően a külföldi nagytőke kezébe adása volt. Bár a helyzet romlása a rendszerváltás okozta visszaesés, és az azt követő fellendülés idején is jól látható volt, a hazai politikai és gazdasági elit, és az őket tanácsokkal ellátó neoliberális közgazdászok érzéketlenek maradtak a tények láttán, és perifériára szorították a kritikus hangokat.

Az elmúlt két évtized eredményeképpen lezüllött társadalom talaján a felső rétegekben az önzés, nemtörődömség, hanyagság és korrupció, s ennek tükörképeként az alsókban a gyűlölködés, bűnbakkeresés, a gyengébbek kárára megvalósított rend vágya, a legordasabb eszmék szöknek szárba: Magyarországon a fasizmus szele fúj.

Hazánkat és népünket szerető állampolgárként e folyamatok azonnali megállítását követeljük, amit csak a jelenlegi, a világtörténelem eddig talán legsúlyosabb világgazdasági válságának kibontakozásakor még mindig uralkodó, bár e folyamatokért felelős (a versenyképességet – a profitérdeket - mindenek fölé helyező, a lakosság helyett a külföldi nagytőkét szolgáló) neoliberális gazdaságpolitikai irányvonallal való szakítással, egy „90 fokos fordulat”-tal látunk lehetségesnek.

Hogy megállítsuk és visszafordítsuk az ország sokdimenziós kettészakadását szegényekre és gazdagokra, fejlett és fejletlen vállalati szektorra, jól működő és leszakadó régiókra stb. éles fordulatot kell venni a gazdaságpolitikában és politikai filozófiában egyaránt: az erőforrásainkkal való pazarlás helyett (mely igen költséges az állam és a társadalom számára), azok fokozott kihasználására kell törekedni. Ezek mindenekelőtt a képzett és képzetlen munkaerő, valamint a termőföld és a (termál)vízkészlet.

  1. AZ ALAPFELTÉTEL: NEMZETKÖZI ÖSSZEFOGÁS
 

A fordulat csak úgy lehetséges, ha aktív, nyitott külpolitikával keressük a hasonló sorsa jutott országok támogatását, törekszünk a világgazdasági hierarchiában alul lévők összefogására.

  1. A KONCEPCIÓ: TÖBBSZEKTORÚ, AZ ÁLLAM NAGYOBB RÉSZVÉTELÉRE ÉS KÖZVETLEN DEMOKRÁCIÁRA ÉPÍTŐ MODELL
 

A javasolt lépések egyrészt a kapitalista államokban évtizedeken keresztül és országok sorában alkalmazott, sőt, részben most, a válság idején is használt eszközöket jelentenek.1 Másrészt azonban túlmutatnak a piaci diktátumon, utat nyitva egy demokratikusabb, igazságosabb, a föld és a társadalom erőforrásaival okosabban gazdálkodó, a népek öntevékenységére építő társadalmi berendezkedés felé.

Abból indulunk ki, hogy egy szétszakadó, kirekesztő társadalom nemhogy felzárkózni nem képes, de a végleges lecsúszás veszélyének van kitéve.2 A szétszakadást a piac generálja, orvoslása csak a piac korlátozásával lehetséges.

A „90 fokos fordulattal” létrejövő többszektorú (állami, szövetkezeti, hazai és külföldi magán-) gazdasági és társadalmi modell alapelve, hogy a termelés célja a társadalom szükségleteinek kielégítése – ez szabja meg az egyes szektorok működésének határait is. Az államot (kormányt) a magánvállalati profitok növelésének célja helyett ez és csakis ez az alapelv vezérelheti.

Az általunk sürgősen javasolt „90 fokos fordulat” lényege, hogy mindazt a termelőerőt, amit az állami, közösségi gazdálkodás vélt vagy valós gazdaságtalanságára hivatkozva kivettek az állam és a közösség kezéből, azonnal vegye kezébe az állam, amennyiben ezeknek a termelőerőknek a hatékony működtetésére a magántulajdonos nem képes.

A modell a teljes foglalkoztatást tűzi célul, mivel a munka (általában is, és úgy is, mint tisztességesen megfizetett munka) alapvető társadalmi szükséglet, az esélyegyenlőség alfája és a demokrácia minimuma. Ezt az állam saját vállalatain és beruházásain keresztül, valamint a szövetkezetek széles körű elterjedésének ösztönzésével biztosítja.

A modell alapelveit megvalósító mechanizmus: a piaci (hazai és külföldi magán) és a közösségi (állami, szövetkezeti, együttműködő) intézmények közötti verseny. Mindenki azt teszi, amit az alapelv szempontjából a legjobban tud. A modell elveti a növekedés, versenyképesség, tömegfogyasztás elsődlegességét (amit a neoliberális ideológia tételez), és mindezt a fent meghatározott alapelvnek rendeli alá. Elutasítja azt a fogyasztási modellt, amelyben az egyik oldalon a pazarló, valamint a hitelekkel és reklámokkal gerjesztett túlfogyasztás, a másik oldalon pedig a súlyos nélkülözés áll.

A kis- és középvállalati szféra nem tud önállóan megélni. Eddig a transznacionális nagytőkéhez kötődött, amely azonban illékony cövek. A modell felkínálja nekik a stabilan a nemzetgazdasághoz kötődő állami és szövetkezeti nagyszervezetekhez (nagyvállalatok, bevásárlóközpontok, közművek) kapcsolódás esélyét.3 Ennek a modellnek a további előnye, hogy az ilyen nagyszervezetek bevétele (nyeresége) állami, szövetkezeti tulajdon formájában az országban marad, növeli a költségvetés bevételeit, és közösségi célokra (fejlesztés, bővítés, szociális ellátás) fordítható.

  1. A GAZDASÁGPOLITIKAI KIINDULÓPONT: FEJLESZTÉS A LAKOSSÁG ÉRDEKÉBEN

Az államnak mindenképpen kulcsfontosságú szerepet kell játszani a jövőt meghatározó 4 területen: az oktatásban és kutatás-fejlesztésben, az egészségügyben, az infrastruktúrafejlesztésben és a környezetgazdálkodásban. E területek finanszírozását abszolút értékben is növelni kell, s relatív arányukat is meg kell emelni az országok költségvetésében. Ezek a területek egyszerre szolgálják az igazságosabb és fenntartható társadalom kiépítését és egyben a nemzetközi mezőnyben való helytállást, a válságból való kilábalást, a válságot előidéző okok visszaszorítását is. 

  1. A TEENDŐK RÉSZLETEZVE:
 
  1. Kutatás-fejlesztés.  A magyarországi K+F-aránya a rendszerváltás előtt, a 80-es évek közepén elérte a GDP 3 %-át. Jelenleg kevesebb, mint 1 %. Magyarország lakossága képes magas színvonalú, élenjáró műszaki megoldások kidolgozására és megvalósítására, mint azt a rendszerváltás előtti technológiai eredmények is bizonyítják. (MOM, Tungsram, fejlett agrártechnológiák stb.) A fejlesztéseknek az azokat létrehozó lakosság érdekeit kell szolgálnia.

    A gazdasági válságok után a fellendülés új műszaki bázison szokott megvalósulni. Ezért az előrelátók, még a felvilágosult tőkések is a válság idején fektetnek a K+F-be és az emberek szakképzettségébe. Ezért a legkiválóbb kutatókból és fejlesztőkből létre kell hozni országos és helyi K+F direktóriumokat, amelyek döntenek a kutatási területek fő irányairól, a források ennek megfelelő elosztásáról. 

  1. Oktatási reform.4 Az elmúlt évtizedekben végzetesen lezüllött az oktatás színvonala, és ez a nagyszámú, túlnyomóan érdemtelen magániskolának köszönhető. A neoliberális gazdaságfilozófia szemforgató magatartását jellemzi, hogy úgy teremtette meg a versenyt a magánszférában, hogy ehhez az állam támogatását használta, és teszi ezt ma is (államilag finanszírozott helyek a magániskolákban). Az alapfokú oktatás pedagógiai módszerei a piacra vannak bízva. Minden tanár önálló oktatási programmal állhat elő, amik között a szülőknek kell dönteniük. Mivel azonban ők ezek megítélésre nem képesek, 6-7 éves gyermekükre bízzák a tanító néni kiválasztását. Ezen a talajon virágzik a diszlexia, diszkalkulia, hiperaktivitás, a fegyelmezési gondok, később a diszfunkcionális analfabetizmus, a felsőoktatásba lépők elképesztő műveletlensége stb., hogy a tanárokkal szembeni (szülői és tanulói) agresszivitásról már ne is beszéljünk.

    A 90 fokos fordulat itt abban áll, hogy következetes versenyt teremtünk. Az állam ezentúl egyetlen magánoktatási intézményt se finanszírozzon, fordítsa összes oktatási kiadásait saját iskoláira. Aki magániskolába akarja adni gyermekét, az megteheti, de ennek finanszírozását oldja meg maga. Az állami iskolák országos jelenlétét (elmaradott régiók!), felszereltségét, oktatóik fizetését növelve a színvonal emelkedése várható és elvárható. Az állami iskolák szakmastruktúráját és tantervét az állam saját termelési elképzeléseire (vállalataira, programjaira) alapozva jó biztonsággal állapíthatja meg, elkerülve azt a ma általános gyakorlatot, hogy senki nem az csinálja, amit tanult. Ehhez természetesen az állam termelő tevékenységének és vele termelési kapcsolatainak kiterjesztésére van szükség (ld. lentebb). Így visszaállítható a szakképzés, a tanműhelyek rendszere. Az állami iskolákból kikerülő diákoknak saját szakmájukban lehet az állami (vagy azzal szerződéses termelési kapcsolatban álló szövetkezeti és magán-) vállalatoknál munkahelyet biztosítani. Ugyanez vonatkozik a továbbképzésekre is: a vállalatok maguk képezzék munkavállalóikat, saját elképzeléseik szerint: a magánvállalatok speciális igényeinek kielégítését az állam ne vállalja magára! (A vállalati szakképzési hozzájárulást a szakképzési rendszer alábbiakban jelzett reformjának megfelelően kell hasznosítani.)

    Az oktatásra vonatkozóan osztjuk a Pedagógusok Szakszervezetének Budapesti Szakoktatási Szervezete Természettudományi Tanárok Tagozatának véleményét:5

  1. Az állam nem vonulhat ki alapfeladata, az alap-, a közép- és a felsőfokú oktatásnak az ellátásából!
  2. Kormányzati ciklusoktól független, egységes oktatási koncepcióra van szükség mindhárom szinten.
  3. A magyar alap- és középfokú oktatás keret- tanterveiben ne szerepeljen az integrált természettudományos képzés: oktassák újra külön keretekben a természettudományi tárgyakat!
  4. A 2009-10. tanévtől az általános iskolák 5. és 6. osztályaiban szüntessék be a nem szakrendszerű oktatást, azaz térjünk vissza a szaktárgyak (magyar, történelem, biológia, kémia stb.) jól bevált, elkülönült, szaktanárok által végzett oktatására.
  5. Gyakorló tanárok, tanítók, általános és középiskolai tanárok, egyetemi oktatók közreműködésével haladéktalanul vizsgálják felül és koordinálják a tananyagot az 1-12. osztályig!
  6. A kötelező természettudományi érettségi bevezetésével adják vissza a társadalom számára e tudományterület fontosságába vetett hitet.
  7. Vissza kell térni az egyciklusú kétszakos ötéves tanárképzésre.
  8. A felsőoktatás egészében felül kell vizsgálni a Bolognai-rendszert – melynek bevezetéséről sem az oktatók, sem a hallgatók véleményét nem kérdezték meg! 
  9. A szakképzési törvény módosításával vissza kell állítani a 2 éves szakiskolai, a 3 éves szakmunkás és a négy éves szakközépiskolai képzést, a szakmai gyakorlatok rendszerét 14 éves kortól!
  10. Felül kell vizsgálni az oktatásra vonatkozó, ma kényszerítő eszközként használt pályázati rendszert.
  11. Mérlegelendő a tankötelezettség 18 éves korhatárának leszállítása 16-ra: neoliberális képmutatás kitolni a tanulás korhatárát, miközben lerontják az oktatás általános színvonalát. Köztudott az is, hogy az oktatás “bővítésének” ilyen erőltetése a munkanélküliség elleni neoliberális “harc” egyik sarokköve.
 
  1. Bankreform.6 Nyilvánvaló, hogy a gazdálkodók, dolgozók által megtermelt értékek közérdekű kezelésére a szabadjára engedett, pusztán nyereségérdekelt pénzügyi szféra nem képes. A neoliberális ideológia diktátuma szerint liberalizált pénzvilág kizárta az állami, közösségi ellenőrzést, ám most, hogy bajba jutott, az állam (kölcsönből és adókból fedezett) forint- (dollár-) milliárdjaira szorul. Hosszú távon tehát – a neoliberalizmus porhintésével szöges ellentétben – nemhogy hatékonyabb lenne a magánszféra, de sokkal pazarlóbb, mint az állami: veszteségeiért nagy árat fizet egy ország lakossága. A jelenlegi tőkés rendszer a nyereségeket individualizálja, privatizálja, míg a veszteségeket társadalmasítja. Ebből elég!

    A Magyarországon működő, külföldi bankoknak egy fillér segítséget se nyújtson az állam: ha anyabankjuk nem képes vagy hajlandó megsegítésükre, a magyar állam azonnal és kárpótlás nélkül sajátítsa ki őket, miként azt a New Yorkban és Angliában tapasztalatokat szerzett gazdaságtörténész-bankár Róna Péter is tanácsolja.7 Ha egy bank nem képes betétesei pénzét biztonságosan kezelni és adósait szolvensen kiszolgálni, nem megengedhető, hogy az ország által megtermelt jövedelemmel gazdálkodjon. A bankreform részeként létre kell hozni egy nagy állami bankot. Aki akarja, oda tehesse pénzét, onnan vehessen kölcsön. Az állami bank a pénzügyi szolgáltatás jellegétől függően szabjon szigorú, de stabil feltételeket, vagy nyújtson kedvezményeket – az alapelv (a társadalom szükségleteinek kielégítése) szerint. Az állami bank az amerikai állam mintájára – most, a válság idején különösen – mikrohitelekkel segítse a háztartásokat, ezzel is elejét véve a lakosság „törvényes” uzsorakamaton (Provident8) történő további eladósodásának.  

  1. Földreform.9 Magyarország saját lakosságának bőséges kiszolgálására és exportra is képes, minőségi mezőgazdasági termelést folytatott a rendszerváltás előtt. A szövetkezetek és állami gazdaságok, velük a jól szervezett agrárvertikum, élelmiszeripar, melléküzemágak, háztájik stb. rendszerének a szétverésével több mint 600 ezer munkahely tűnt el, piacképtelen gazdaságok, a termelést drágító bérleti rendszer, napszámosok, munkanélküli tömegek jöttek létre. (1 millió agrárgazdaság közül alig pár százezer nevezhető működőképes kis- vagy középbirtoknak, miközben az ország lakossága rossz minőségű, messziről jött, kényszerérett, vagy egyenesen mérgezett termékeket talál a boltokban.) A gazdák folyamatosan támogatásra szorulnak, nemcsak az egyébként megszokott időjárási okok miatt (pl. eső, jég, szárazság), hanem „rendes ügymenet” idején is. (Egyebek mellett pl. azért, mert a földek felparcellázásával a tulajdonosok betemették a belvizek elvezetésére szolgáló, a szövetkezetek idején kialakított és karbantartott árkokat…). Mezőgazdaságunk legalább 30 évet esett vissza.

    Ezért – a bankok mintájára - azt a (nem háztáji) gazdaságot, amelyik nem tud önállóan piacképesen működni, egyáltalán nem üzemel, vagy földjét bérbe adja, ne segítse meg az állam, hanem állítsa alternatíva elé: vagy (termelő-, értékesítő) szövetkezetbe tömörül, vagy földjét kárpótlás nélkül kisajátítja. Az állam a kisajátított földet beviheti a szövetkezetekbe, önálló gazdálkodást folytathat rajta, bérbe adhatja, vagy ingyen a rászorulók rendelkezésére bocsáthatja, esetleg egyszeri természetbeni indulótámogatással (pl. vetőmag) együtt (szociális földprogram kiszélesítése). 

  1. Élelmiszeripar újjáépítése. Állami, szövetkezeti vállalakozások alapításával, szükség esetén visszaállamosítással (esetleg részleges, részvényvásárlás útján történő állami tulajdonszerzéssel) újjá kell szervezni az élelmiszeripari vertikumot, a korábban életképes édes-, sütő-, konzerv-, hús- stb. iparunkat. (Egyebek mellett fontos járulékos nyereséget jelentene az egységes formájú, visszaváltható üvegek használata mind környezetvédelmi, mind gazdaságossági szempontból.)
  2. Termálvízprogram. A vidékfejlesztést össze kell kapcsolni termálvízkészleteinknek a lakosság érdekeit szolgáló komplex kihasználásával. Nem magánluxushotelek építésére, hanem közös célokat szolgáló, közösen (államilag illetve helyi összefogásban) létrehozott és hasznosított gyógyfürdők, fűtőrendszerek hajtató- keltető házak, melegágyak, valamint a gyógyturizmust szolgáló komplexumok építésére kell használni természeti kincsünket. Koncepciónk eltér a Széchenyi Tervben megfogalmazottól, amely termálvizeinkben kizárólag a falusi turizmus fejlesztésének eszközét látja.10 Elutasítjuk az országunkat megint csak külső feltételektől (más országok konjunktúrája, inflációja, árfolyama stb.) függővé tevő gazdaságszerkezetet. stb. A termálvízprogramot elsősorban a lakossági igényeket (fűtés, gyógyulás, pihenés) és az agrártermelést kielégítő eszköznek tekintjük, amelynek csak másodlagos hasznosítása a „magasabb fajlagos költésű látogatók”-at szolgáló turizmus.
 
  1. Vízgazdálkodás. Az EU 200 milliárd eurót meghaladó keretet tart fenn az európai VII. vízi közlekedési folyosó megteremtésre és a kapcsolódó vízgazdálkodási feladatokra. E kerthez való jutás feltétele a Duna vízszintjének (környezetünk védelmével összeegyeztetett) emelése, mely a Duna Bizottságban nemzetközi szerződéses kötelezettségünk is.

    A hajózás biztonsága mellett a vízszint-szabályozás, a paksi atomerőmű hűtővízzel való ellátása és a mezőgazdaság öntözési igénye is szükségessé teszi a vízszint emelését. A létesíthető öntözőművek közül kiemelkedik a Duna-Tisza csatorna jelentősége, mely a Duna-Tisza közét korszerű gazdálkodással kis „Kaliforniává” alakíthatná. A vízügyi programok révén EU-s források felhasználásával sok ezer munkahely jönne létre. 

  1. Közszolgáltatások. A lakosság életkörülményeit alapvetően befolyásolják a hagyományosan a közszolgáltatások körébe sorolt ágazatok (energia, víz, közlekedés, egészségügy stb.). Ezek privatizációja jelentős áremeléssel, a lakossági terhek növelésével járt. Példa erre a bolíviai Cochabamba esete, vagy a brit vasutak privatizálása, amely – a szervezettség megszűnése miatt – még a szolgáltatások színvonalát is lerontotta, sőt súlyos baleseteket okozott.11

    Le kell állítani a közszolgáltatások további privatizálását, mert – mint számos országban, és az elektromos energia esetében hazánkban is látjuk – a lakosság alapvető ellátása is veszélybe kerül, ha a szolgáltatások a profitérdeknek rendelődnek alá. A közszolgáltatásokat fokozatosan ki kell vonni a profitérdekeltség köréből, akár szabályozással, akár részleges vagy teljes államosítással. A közszolgáltatásokat – a luxusigények kivételével – nem profitérdekelt, de takarékosságban érdekeltté tett, és a lakosság által közvetlenül ellenőrzött közhasznú állami szervezetek működtessék. 

  1. Nyugdíjrendszer. A magánnyugdíjpénztári rendszer kötelező bevezetése óta a magánnnyugdíjpánztárakba áramló tagdíjbefizetések éves értéke megegyezik az állami nyugdíjalapok finanszírozásához szükséges költségvetési hozzájárulás növekedésével: 2002 és 2007 között az állami nyugdíjalap hiánya 415-ről 607 milliárd forintra (192 milliárd forinttal) nőtt, miközben a magánnyugdíjbefizetések 115-ről 301 milliárd forinttal (186 milliárd forinttal) emelkedtek. Vagyis: pusztán attól nő az állami nyugdíjalapok hiánya és az államháztartási deficit, hogy a foglalkoztatottak egy (mind nagyobb) része magánnyugdíjpénztárakba teszi pénzét.12 2008 első felében 9 milliárd eurós veszteséget könyveltek el a közép-kelet európai tőkefedezeti elven működő nyugdíjpénztárak, és a legnagyobb vagyonarányos veszteség Magyarországon keletkezett, ami a túlzott liberalizációnak tudható be.13 Argentína 2008 végén államosította az 1993-ban az IMF „tanácsára” létrehozott magánnyugdíjpénztárakat.

    A magánnyugdíjpénztárakat államosítani kell, ezáltal nemcsak csökken a költségvetési deficit, és így javul az állam hitelfelvételi pozíciója, de nagyobb mozgástere is lesz a gazdasági fejlesztések finanszírozáshoz, ráadásul kevésbé lesznek kitéve a dolgozók befizetései a magánnyugdíjpénztárak befektetés-politikájának. 

  1. Adósságkezelés. A magyarországi rendszerváltást követő túlzott és hebehurgya privatizációnak, a termelőalapok állami kézből való kikerülésének indoka az adósságtörlesztés volt. Azonban Magyarország nettó adóssága a rendszerváltás óta két és félszeresére, bruttó adósság ötszörösére nőtt, és mára egyenlő a teljes magyar GDP-vel. Mindeközben a termelőalapok külföldi vállalatok kezébe kerültek, ami rendszeres forráskivonással jár (ami 2000 és 2007 között 28 milliárd eurót tett ki). Vagyis: nemcsak megnövekedett adósságterhünk, adósságtörlesztésünk, de ehhez újabb fizetési mérleget rontó tényezőt is kaptunk.

    Mindenekelőtt meg kell vizsgálni az adósságterhek csökkentésének lehetőségét a hitelezőkkel folytatott tárgyalásokon. A világgazdasági válságra való tekintettel kérni kell az adósság lehető legnagyobb részének elengedését. A magyar adósság menedzseléséhez stabil valutára, a termelőalapok illetve azok jövedelmeinek növelésére és fokozott koncentrálására, valamint széles nemzetközi összefogásra van szükség. A munkavállalók, munkanélküliek, szegények és nyugdíjasok terheinek további növelésével az adósságkezelés nem megoldható. 

  1. A hazai vállalkozások fejlesztése.14 A külföldi tőkére építő gazdaságpolitika szemmel láthatólag csődöt mondott.15 A külföldi vállalatok addig vannak itt, ameddig profitot tudnak termelni, egyébként fejlett technológiájukkal együtt távoznak az országból. Ezért fel kell hagyni a külföldi tőke kedvében járást jelentő sokéves gazdaságpolitikai alapelvvel.16 A kis- és középvállalatok most olyan vállalatoktól függenek, amelyek bármikor kitelepülhetnek. A neoliberális közgazdászok híresztelése ellenére a külföldi nagyvállalatok nem, vagy csak korlátozott mértékben eredményezték a magyar vállalati kör technológiai és menedzsment-modernizációját (ld. erről többek között Farkas Péter munkái.17), miközben egy pillanat alatt a semmibe lökik őket, ha a világpiaci konjunktúra úgy kívánja.

    Az iparban is támogatni kell a szövetkezetesítést, az állami szféra megerősítését (visszaállítását) részben a gazdaság kifehérítése, az állami adóbevételek növelése érdekében. A kis- és középvállalkozásokat állami nagyberuházások, állami, szövetkezeti nagyüzemek megrendeléseivel és egyszerűsített ügyintézéssel lehet segíteni. Egy ilyen együttműködés a technológia terjedését is jobban serkenti. Állami és szövetkezeti formában nagy szervezeteket kell létrehozni mind a kiskereskedelmi áruházláncokban, mind a külkereskedelemben.  

  1. Költségvetési egyensúly és államadósság. A magas költségvetési hiány hosszú évek óta a magyar gazdasági fejlesztések gátja, és a magyar társadalom legfőbb terhe. A hiányt elsősorban a feketegazdaság (alacsony regisztrált foglalkoztatottság, magas adóelkerülés), a magánnyugdíjpénztárak jövedelem elvonó hatása, a külföldi vállalatok különböző jogcímeken (pl. „technikai segítség”) történő jövedelemkivonása, valamint a választások éveiben a „panem et circenses” nevében nyújtott extra kiadások okozzák.18

    Ha a magyar feketegazdaságot visszaszorítjuk, a magánnyugdíjpénztárakat visszaállamosítjuk, a költségvetési hiányt növelő négyévenkénti választási cirkuszt valódi, a képviselők azonnali visszahívhatóságára épülő közvetlen demokráciával helyettesítjük, a költségvetés elsődleges egyenlege közel egyensúlyba kerülhet. Ha pedig az évek óta felhalmozott, és a hosszú évek alatt már többszörösen visszafizetett adósságot nemzetközi összefogással, és tekintettel a világválságra, legalább részben eltöröltetjük, akkor a költségvetési hiány elfogadható mértékűre csökkenhet, és okafogyottá válnak a túlzott, és elsősorban a munkavállalókat érintő megszorítások.  

  1. Állami beruházások.19 Magyarország az állami beruházások GDP-hez mért arányával az EU középmezőnyében helyezkedik el. (13 országban nagyobb az állami beruházások GDP-hez mért súlya, mint nálunk.)

    A válságmenedzselésre szánt saját és kölcsönpénzeket erre fordítsuk! Elsősorban a mezőgazdasági, élelmiszeripari termelés (újra)beindítására, és (bér)lakásépítésre.  

  1. Közvetlen állami munkahelyteremtés. 2009 márciusában a munkanélküliek száma 378 ezer fő (KSH), a nyilvántartott álláskeresőké azonban még ennél is több, 564 ezer fő (ÁFSZ) (minden hatodik pályakezdő fiatal) volt, akiknek mindössze egyötöde kap munkanélküli ellátást. 245 ezren kaptak álláskeresési támogatást vagy álláskeresési segélyt, és 136 ezer fő részesült rendszeres szociális segélyben. Ezzel szemben a mindössze 28 ezer betöltetlen álláshelyet kínált a gazdaság – vagyis egy üres munkahelyre kb. 20 jelentkező jut. Pedig a szociális nyomor (és a rasszizmus) hatékony ellenszere csakis a munkahelyteremtés és rendszeres munkajövedelem.

    Az állam kötelessége, hogy kis tőkeigényű, kis hozzáadott értéket tartalmazó, de a vidékfejlesztést, a közösségi szolgáltatások színvonalát és mennyiségét növelő, a helyi kulturálódási lehetőségeket bővítő, közösségépítő fejlesztéseket ösztönözzön anyagi támogatásával, különösen a lemaradó térségekben. A kis- és középvállalati szférának juttatott támogatások helyett, illetve mellett az államnak saját magának, valamint a szövetkezetesítés támogatásával kell állandó munkahelyeket teremtenie. Mégpedig elsősorban az alacsony szakértelmet igénylő ágazatokban, amilyen az agrárvertikum, vagy a könnyűipar. Ilyen szakképzetlen munkaerő bevonásával éri el sikereit a világpiacon Kína is. Ráadásul az ilyen embereket csak így lehet kiemelni kilátástalan helyzetükből. Az állam karolja fel az olyan kezdeményezéseket, amelyek keretében (mint az önellátó Rozsály községben) a falvak saját termelő bázist (erdőt, közös mezőgazdasági gazdálkodást) hoznak létre, megszüntetve a munkanélküliséget, a kilátástalan nyomort! Ezekben a falvakban nincsenek etnikai feszültségek!  

  1. Állami lakásépítés. Magyarországon a lakások 86 %-a magánkézben van, amit semmi nem indokol. (Az EU15-ben 62, a 2004-ben csatlakozott másik 9 ország esetében 67 % ez az arány.) Minőségükhöz képest méregdrága lakások tömege épül, megszerzésük a lakosság számára súlyos eladósodással járt.

    Ezért növelni kell a bérlakások arányát. Ez az állami lakásépítésekkel megoldható, és egyben a tervszerű állami építkezések hosszú időre nagyszámú képzetlen embernek teremthetnek foglalkoztatást. A bérlakások karbantartása úgyszintén munkahelyeket biztosít. A bérlakások bérleti díja többsávos lehet, kezdve az építés és fenntartás költségeit fedező (de profitot nem, vagy csak csekély mértékben tartalmazó) „piaci” ártól, végezve a szociális tarifáig, amely pl. az imént jelzett „piaci” ár és a ma nyújtott lakhatási támogatás különbözetével egyenlő. 

  1. Új, részvételi demokrácia modell.20 Az állam megnövekvő szerepe akkor nem jár hatékonyságromlással, kiadás-, sőt – a rossz döntések révén – veszteségnövelő s egyben a közbizalmat romboló elbürokratizálódással, ha az állami intézményrendszert is közvetlenül az állampolgárok ellenőrzése alá vonják. De a közvetlen ellenőrizhetőséget nem elég az állami szférában biztosítani. A jelenlegi vállalatirányításba csak névleges beleszólása van a munkavállalóknak. Ezen változtatni kell, legelsősorban a közösségi (állami, szövetkezeti) vállalatokban, de a magáncégeknél is, mint pl. Németországban.

    Az új állami vállalatokban a kezdetektől, a régiekben azonnal, minden további feltétel nélkül és 50 %-os szavazati joggal be kell emelni az igazgatótanácsba az alkalmazottak választott képviselőit. Ezzel párhuzamosan a közpénzekkel bánó közalkalmazotti körben szigorítani kell a csalás, korrupció stb. büntetőjogi szankcióit - megváltoztatva a Büntető Törvénykönyv idevágó részeit az Alkotmány reformja (ld. lentebb) alapján. A kormány tagjai naponta jelenjenek meg a tv-ben és a rádióban! Mindennap másvalaki számoljon be a területén végzett munkáról, az elkövetkező feladatokról, az emberektől várt segítség formáiról, a közvetlen demokrácia állásáról. Ezekbe a műsorokba bárki betelefonálhat és kérdést intézhet a kormány tagjaihoz.  

  1. Azonnali szociális intézkedések.21 A neoliberális közgazdászok a magyar szociális kiadások nemzetközi összehasonlításban magas arányára hivatkozva kérik azok csökkentését.22 Túl azon, hogy a tudományos következtetésnek, különösen a társadalomtudományokban, semmi köze ahhoz, hogy mások mit hogyan csinálnak, a fenti állítás nem is igaz. Az Eurostat adataiból kiderül, hogy Magyarországon
    • az egész szociális szféra kiadásai (beleértve az adminisztrációs költségeket is) a GDP 22 %-át érik el, ami régiónkban ugyan magas, de az EU27 átlagánál jóval kisebb, 
    • az egy főre jutó szociális kiadások tekintetében az EU 27 országa között a legrosszabb egyharmadban vagyunk,
    • az egy főre jutó szociális kiadások az EU-átlag alig egynegyedét (2006-ban 1500 euro = kb. 400 ezer forint), de még vásárlóerőparitáson számolva is csak alig több mint a felét teszik ki.
    • A nem természetbeli szociális juttatásokkal is csak az EU-átlagot érjük el (a GDP 15 %-a).

    A munkaerőpiacról kiszorultakra, valamint a különböző formájú szociális segélyezettekre (együtt legalább 6-700 ezer fő) fejenként és évente kb. 250 ezer forintot költ az állam, miközben kb. ugyanennyitől esik el, azzal, hogy nem kapja meg a rájuk jutó járulékokat. (És akkor a természetbeni juttatásokról még nem is beszéltünk…) Ez a piacgazdasági hatékonyság: a költségcsökkentést a vállalatok az államra erőltetett kiadásokkal oldják meg.

    Magyarországon legalább 800 ezer ember él mélyszegénységben (közülük csak kb. 30 % roma). Addig is, amíg az állami munkahelyteremtés tartósan javítja helyzetüket, azonnali hathatós intézkedésekre van szükség.

    Az államilag finanszírozott szociális segélyezést normatívvá (kérvényezéstől függetlenné), elosztását olcsóvá, egycsatornássá, önkormányzati feladattá kell tenni. Szakemberek segítségével ki kell dolgozni az állami/közösségi segítség és az önsegítést egyaránt szolgáló eszközök rendszerét.  

  1. Külpolitikai fordulat. Az elmúlt években külkapcsolataink a környező országokkal inkább romlottak, mind javultak, távolabbi országokkal pedig nem kellőképpen bővültek. A magyar elit még azt is megengedte magának, hogy barátságtalan gesztusokkal szűkítse külvilághoz kapcsolódásunkat (pl. külügyminiszterünk találkozója a Kuba-ellenes emigráció tagjaival, vagy a nálunk is sok gondot okozó futballhuligánok hallgatólagos védelme a dunaszerdahelyi botrány kapcsán.)

    Külpolitikánkat a teljes nyitottság, a környező és a távoli országokkal aktívan alakított jó viszony kell jellemezze, beleértve a latin-amerikai, új utakat kereső (és nem mellesleg nyersanyagokban, energiahordozókban és mezőgazdasági termékekben gazdag) országokat is. A más országok felé való nyitottság a kölcsönös tiszteletben tartás alapján elengedhetetlen a válságból való kilábalást és az azt követő fejlődést támogató gazdasági, tudományos, politikai együttműködéshez. 

  1. Alkotmánymódosítás.23 Az Alkotmánybíróság soron kívüli tárgyalással elutasította a luxusadót. Ha a Magyar Köztársaság Alkotmánya erre jogalapot biztosít, akkor meg kell változtatni.

    Az ország alaptörvényét általában is lakosainak szükségleteihez, a szolidáris közteherviselés elvéhez kell igazítani. Az új Alkotmány rögzítse az alapelvet: az állam a vegyes gazdaság keretei között biztosítja, hogy a termelés kielégítse a társadalom szükségleteit. Most, a válság idején világszerte nyilvánvalóvá vált, hogy a társadalmi szükségletek a magáncélú profittermelés kizárólagosságának talaján súlyos csorbát szenvednek. Az Alkotmányban biztosítani kell az alapvető gazdasági és szociális jogok garanciáit, mert különben ezek szerepeltetése – mint jelenleg – írott malaszt.  Alapvető jog legyen a tényleges lakhatás (nemcsak a fedélhez, hanem a lakáshoz való jog), a minimumjövedelem (ezek belátható időn belül történő bevezetése). Az új Alkotmánytervezetet széles körben (iskolákban, munkahelyeken, lakóközösségekben stb.) olvassa és vitassa meg a nép, annak érdekében, hogy biztosítva legyen a közvetlen, részvételi demokrácia intézményrendszere, az ország erőforrásainak, természeti kincseinek az ország lakossága javára történő hasznosítása.

  1. FORRÁSOK:
 

    Kármán András (2008): A magyar költségvetés kiadási szerkezete nemzetközi összehasonlításban. Hitelintézeti Szemle. 7. év. 6. szám 2008

    Leonhardt, David (2009): More Than One Way to Take Over a Bank, The New York Times, February 25, 2009

    Lobina, Emanuele (2000): Cochabamba – water war. PSIRU (Public Services International Research Unit www.psiru.org), University of Greenwich, June 2000

    Pedagógusok Szakszervezetének Budapesti Szakoktatási Szervezete Természettudományi Tanárok Tagozatának petíciója 2008. november

    Sőreg Ádám (2009): Az államháztartási hiány kialakulásának okai Magyarországon. OTDK-dolgozat, 2009

    Vígvári András (2008): Néhány adalék Magyarország külgazdasági sebezhetőségének okaihoz. Eszmélet 80. szám (2008. tél)

    Továbbá: KSH, EUROSTAT, Állami Foglalkoztatási Szolgálat

Szerző: MiG-21  2009.04.16. 19:52 Szólj hozzá!

Címkék: gazdaság fordulat tőke neoliberális attak kapitlaizmus

A tegnapi [demokratikus hálózat] és a kapcsolat.hu rendszeres vitaest vendége volt Mikola Gergely, a Provident Zrt. Kommunikációs igazgatója.

Mikola úr elsőként a Provident történeti hátterével kezdte a beszélgetést. A cég 2001 óta van jelen Magyarországon, 2004 óta országos működésű. 5000 alkalmazottuk van, kb. 140 fiókkal országszerte. A cég angol gyökerekkel rendelkezik és kis összegű, rövid lejáratú forintkölcsönök kihelyezésével foglalkozik.

Hogyan vehetek fel kölcsönt a Providenttől? Hogyan működik a rendszer?

A Providentnek az 5000 alkalmazotton felül 4000 képviselője is van, akik az ország egészét lefedik. Pozitív hitelbírálat esetén ez teszi lehetővé, hogy 48 órán belül pénzt kapjak az igénylők, a valóságban inkább 24 óra alatt. Az ügyfél elsőként felhívja a Provident központi számát, őt tájékoztatják őt a feltételekről, majd értesítik a hozzá legközelebb lakó képviselőt, aki kiszáll a hiteligénylőhöz. Ott kitöltenek egy 1 oldalas szerződést, ami 1 oldalas általános szerződési feltételeket tartalmaz. Nem többet, mint 1 oldalt. Nincs kisbetű és semmi egyéb.

Bizonyos hitelösszeg felett munkáltatói igazolás bemutatása szükséges. Kisebb kölcsönnél bankszámla-kivonat, nyugdíjszelvény, bérlista, vagy bármi, amivel az igénylő igazolja, hogy havi rendszeres jövedelemmel rendelkezik. A képviselő ekkor az adatokat sms-ben beküldi a központban, ahonnan 9 másodperc múlva megérkezik az elbírálás.

Térjünk ki erre a belső rendszerre! Ez egy több tízmilliós adatbázis, ami matematikai műveletek alapján valószínűsíti, hogy az ügyfél paraméterei alapján milyen adós lesz. Hiszen egy 20 éves budapesti lakosnál nagyobb a kockázat, mint egy középkorú többgyermekes szülőnél. Ha valaki már vett föl hitelt, természetesen a rendszer azt is tudja, és az előző hitel visszafizetésének hajlandósága is beleszámít a hitelbírálatba. Tehát: a Provident-nél van hitelbírálat, nem igaz a vád, miszerint mindenkinek ad kölcsönt. Sőt, a válság előtt 50%-os volt a hiteleligénylők elutasítottság, az mára felemelkedett 60%-ra. A bedőlt hitelek aránya üzleti titok, ám Mikola úr szerint nem sokkal magasabb az átlagos banki személykölcsönt felvevőknél.

Pozitív hitelbírálat estén a Provident képviselője átadja a kért összeget, majd szerződésbe foglalják a heti törlesztőrészlet nagyságát. Ha 50 ezer forintot veszünk fel 26 hétre, annak költsége 24 ezer forint. Magyarul összesen 74 ezer forintot kell visszafizetnie az ügyfélnek. Ezért a képviselő majd harmincszor jár az ügyfélnél a heti beszedés végett. Mikola szerint a kölcsön nem olcsó, de nem kiemelkedően magas, nincs olyan terméke a Providentnek, ahol a kölcsön összeg kétszeresét kellene visszafizetni.

A másik legfontosabb dolog, hogy ennél a 70 ezer forintnál semmilyen körülmények között nem kell többet fizetni! Egyrészt, mert forinthitel, nem befolyásolja őt az árfolyam, másrészt nincs egyoldalú szerződésmódosítás megengedve. Tehát bármi történik, az a cég vesztesége. Az ügyfél a szerződés megkötése előtt forintra és hétre lebontva látja, hogy hetente mennyi pénzt kell neki visszaadnia. Ezen  szerződésen azután már semmi sem változtathat.

Akkor mégis honnan a nagy ellenérzés a céggel szemben? Ez a THM fogalmának nem ismertéből fakad. A THM eredetileg hosszú lejáratú, nagy összegű lakáskölcsönökre volt kitalálva, hogy az ügyfél a bankok ajánlatait össze tudják hasonlítani. A törvény meghatározza, hogy mit kell belevenni a THM-be és mit nem lehet. A THM mindig éves arányszámot mutat, nem a visszafizetendő kamat nagyságát.

A Providentnél nem is lehet 1 évnél hosszabb futamidejű szerződést kötni, ám a törvény megköveteli a THM feltüntetését, és az állampolgárok számára a 2-3-400%-os THM azt az érzést kelti benne, hogy 3-4-szeres pénzt kell visszafizetni. De ez nincs így. Mint írtam a legmagasabb kölcsönnél sem éri el az eredetileg felvett összeg kétszeresét.

Ráadásul mint minden személyi kölcsönnél, ha az ember kis összeget vesz fel, és gyorsan akarja visszafizetni, akkor a kamatok magasabbak. Hogy miért? Mert a pénznek időértéke van (bár, hogy ez mit jelent?!). Egyik pénzintézetnek sem érdeke a gyors hitelvisszafizetés, ezért magasabbak arra a kamatok.

Mi történik, ha nem fizetek? Semmi. A Provident nem alkalmaz „szekrény behajtókat”, és a követeléseit kizárólag törvényes úton hajtja be. Ám az belátható, hogy 20-30 ezer forintos elmaradás behajtása nagyobb költséget igényel, mint a vissza nem fizetett összeg.

A cégnek minden egyes új ügyfélnél nagy a kockázata. Ezért hozták létre a hitelbíráló rendszerüket és ezért is alkalmaznak képviselőket. Hiszen a személyes jelenlétnél nehéz és kényelmetlen a képviselőnek arcába mondani, hogy nem fizetek.

Néhány szót a képviselőkről. Ők a szerződéssel a Provident alkalmazásában állnak, jutalékos rendszerben dolgoznak. Vagyis nem áll érdekükben egyetlen ügyfelük bedőlése sem, hiszen ekkor nem kapnak jutalékot. Komoly többhetes tréningen vesznek részt, majd először egy régebbi alkalmazott mellett dolgoznak, és csak ha már teljesen megismerték a szisztémát, akkor kezdhetnek el önállóan dolgozni. Ügyfeleket ők nem toborozhatnak, ez szigorúan tilos! A kölcsönfelvét menete mindig a központi telefonszámnál kezdődik. Ezután lép csak képbe a képviselő.

Mikola szerint ügyfeleik nem a szegény és nehéz helyzetben élők közül kerülnek ki zömmel, hiszen ők általában nem rendelkeznek jövedelemmel egyáltalán vagy csak nagyon szerény mértékkel.

Ez a kölcsön arra jó, hogyha az embernek azonnal és hirtelen néhány tízezer forintra van szüksége, mert pl. elromlott a hűtője, vagy bármi más egyéb. Nem a mindennapi megélésre használják az emberek. A kölcsön legnagyobb összege 200 ezer forint.

Amit az idei évre terveznek a cégnél, hogy szerződéskötés előtt az ügyféllel elolvastatnak, vagy felolvasnak egy papírt az adósságcsapádról, az eladósodás veszélyéről. Sőt, reklámaikban meg fog jelenni a figyelmeztetés, hogy kerüljék el a hitelfelvételt, mert az adósságcsapdából nehéz kikerülni. Mikola úr szerint ez a felelős vállalati magatartás alapfeltétele. Nekik sem érdekük, hogy az ügyfél ne fizessen, és fontos megakadályozni a lakosság egyre nagyobb mértékű hitelfelvételét.

Természetesen adódik a kérdés: ha minden ilyen szép és jó, akkor hogyan lehetséges, hogy nem kifejezetten népszerű a cég? Nos, Mikola úr elismerte és a visszajelzések is azt mutatják, hogy rossz volt a kommunikáció és a marketing. Ezen változtatnak és elindítottak egy újrapozícionálási folyamatot. Ennek keretében nem reklámot készítettek, hanem egy 120 másodperces tájékoztató kisfilmet, ami már látható a tévében. Itt részletesen elmagyarázzák azt, ami nem volt egyértelmű. Vagyis a THM nem a pénz visszafizetésének arányát mutatja meg, és ez nem uzsora, hanem törvényes keretek között működő kölcsönadási rendszer.

Engem meggyőzött!

Szerző: MiG-21  2009.02.26. 15:18 Szólj hozzá!

Címkék: thm kapcsolat.hu provident vitaest

Különös akcióval hívta fel magára a figyelmet a Demokratikus Hálózat nevű csoport. A leginkább underground baloldaliként definiálható szervezet a napokban a bankok túlzott profitja ellen tüntetve ételt osztott a hajléktalanoknak. Terveikben szerepel, hogy érdekvédelmi képviseletet is biztosítanak a bankok által megkárosított embereknek.

 

"Elég volt a bankok embertelenségéből" - hirdeti a Demokratikus Hálózat. Az elsősorban a baloldali értékekért küzdő fiatalokból álló szervezet érdekképviseletet kíván biztosítani azoknak, akiket a bankok lehetetlen helyzetbe hoztak. Úgy látják, a hazai pénzintézetek az elmúlt hónapokban megmutatták, hogy felelőtlenek és a jelenlegi körülmények között is csak a profitmaximalizálásra törekednek.

A szervezet célja, hogy ráirányítsa a bankárok és közvélemény figyelmét arra, hogy rengeteg a probléma a devizahitelek körül, ezért összefogásra, felelős cselekvésre van szükség. Galba-Deák Ádám, a hálózat elnöke ugyanakkor felszólította a Bankszövetség vezetőit, hogy nyilvánosság előtt mondjanak köszönetet a magyar társadalomnak mindazon áldozatokért, amelyet az adófizetők a pénzintézetekért meghoznak.

A szervezők szándékainak komolyságát jelzi, hogy ismert kormánypárti politikusok is támogatják megmozdulásaikat: az ételosztáson többek között Szanyi Tibor MSZP-s országgyűlési képviselő, korábbi gazdasági államtitkár is részt vett.

Könnyen lehet azonban, hogy a szervezet a meglehetősen populista retorikával nagy tömegek szimpátiáját is kiválthatja. Az adatok szerint egy év alatt másfélszeresére emelkedett a nyilvántartott hitelmulasztások száma, becslések szerint január végére az aktív feketelistások száma elérte a 700 ezret, az összes nyilvántartott mulasztás pedig átlépte az egymilliós szintet.

Felcsuti Péter, a Bankszövetség elnöke a napokban úgy fogalmazott: a nemfizető hitelek aránya akár több mint 50 százalékkal is nőhet idén a tavalyi évhez képest. Ugyanakkor szerinte a mostani helyzetben a bankoknak is türelmesebbnek kell lenni azokkal szemben, akik nem tudják fizetni felvett hiteleiket.

 

Forrás: www.penzcentrum.hu

Szerző: MiG-21  2009.02.12. 21:26 Szólj hozzá!

Címkék: cikk hitel szegénység bankok

A [demokratikus hálózat] békés demonstrációt szervez a Bankcenter épülete (1054. Szabadság tér 7.) elé Budapesten.
Hajléktalan embereknek fogunk élelmiszercsomagot osztani
"Bankárok! Ezt akarjátok?"
feliratú molinó alatt.
2009. február 11-én szerdán 16.00 órától.


Az akció sikerességét jelentősen segíti az, hogy az élelmiszervásárlást a kapcsolat.hu közösség, illetve baloldali köéleti személyiségek is támogatják!.

Fontos! Az osztásnál számítunk önkéntesek segítségére! Nem akarunk politikai tüntetést és ennek megfelelően nagy tömeget, de azért legyünk ott minél többen annak érdekében, hogy a banki alkalmazottak, tisztségviselők szembesüljenek a formálódó társadalmi rosszallással profitmaximalizáló ámokfutásuk kapcsán!

Köszönettel:


Kalmár Szilárd
DH alelnök

Szerző: MiG-21  2009.02.09. 09:31 Szólj hozzá!

Címkék: étel bank hajléktalan center kapcsolat.hu

Tisztelt Pásztor Albert Úr!

 

A társadalmi reakciók alapján Ön most úgy érezheti, hogy jól cselekedett. Mert sokan álltak Ön mellé. Szimpátiatüntetésén jelen voltak gárdistáktól a helyi szocialistákig nagyon sokan.

Mi, baloldali fiatalok tudjuk, hogy ebben az országban nincs minden rendben. Rossz a közbiztonsági helyzet, rendkívül sokan bűnözésből szerzik jövedelmüket.

Az utóbbi időben azonban egy különös hobby ütötte fel a fejét. Nem arról beszélünk, hogy miként lépjünk fel hatékonyabban a bűnözéssel szemben, hanem arról, hogy a bűnelkövetők milyen rasszból kerültek ki.

Ön is szenvedélyes híve ennek az eljárásnak. Bizonyára sok energiája ment rá arra, hogy a bűnelkövetők cigány származásáról megbizonyosodjon. Hiszen lehettek világosabb árnyalatú, eredendően kun vagy jász származású elkövetők is, akiket csak alaposan körbejárva, esetleg megszimatolva lehetett cigánynak minősíteni.

De inkább nem viccelődök tovább, mert Ön szakmájából kifolyólag nem biztos, hogy megérti a poénokat. (Ugye nem esik jól, ha a többség rendőrökkel szembeni előítéletének megfelelően poénkodok…) Szóval tömören arra szeretném felhívni az Ön figyelmét, hogy rossz úton jár. Ön nem genetikusként kapja a fizetését, hanem mint rendőr. Önnek sajtótájékoztatót nem legújabb kriminológiai-genetikai vizsgálatairól kell tartani, hanem erről, hogy hány bűnelkövetőt juttattak rács mögé.

Persze ha valaki nem ért ahhoz, amit csinál és ez egyre nyilvánvalóbb, akkor elkezdhet kibúvókat találni. Ezzel több egyetemi vizsgámon magam is próbálkoztam. Külső körülményekkel megmagyarázni, hogy miért is nem tudom megoldani a feladatot, amelyet elém tettek. Egyetemi oktatóim azonban általában az ilyen jellegű magyarázkodást nem szokták megérteni, a bukást bukásnak szokták minősíteni.

Az Ön esetében a közvélemény vizsgáztat. A borsodiak, miskolciak számára nyilvánvaló volt, hogy a megyeszékhelyen valami nem stimmel. A rendőrség képtelen volt megküzdeni egy új bűnözési hullámmal. Ilyen esetben általában az szokott történni, hogy személyi változás történik és az új söprű jól seper elv be is szokott válni.

Talán hasonló gondolatok felmerülhettek Miskolc környékén is, Őn azonban megelőzte a kérdőre vonást egy nem túl elegáns cigányozással. Mert legkevésbé Önt kellene érdekelje az, hogy az elkövetők milyen származásúak. Egy rendőr a bűn üldözésére esküszik fel. Nem mérlegelhet etnikai hovatartozás alapján. A szemében csak tettes van és áldozat. Jó ember és rossz ember. Ön egy olyan társadalmi kategóriáról beszél a rossz emberek kapcsán, akik között sok jó ember is van. Mert megszólalásával csak erősítette a cigányellenes indulatokat. Mert lehet, hogy sok cigány folytat bűnöző magatartást, de azt magának kell a legjobban tudnia, hogy többségük becsületesen, tisztességgel próbál gondoskodni önmagáról és szeretteiről.

Ön most elégedett lehet, hiszen Ön mellett olyan emberek tüntettek, mint a rendőrökkel szembeni erőszakos cselekedeteket helyeslő szélsőjobboldaliak, a gój motorosok és a folyamatos cigányozásból politikai tőkét kovácsoló politikusocskák. Azt azonban ne feledje, hogy ettől függetlenül Miskolcon nincs rend. Az emberek nem lehetnek nyugodtak, mert Önök nem tudnak rendet tartani. Mert kollégáit nem a leghúzósabb részekre küldi folyamatos járőrözésre, ha szükséges kemény fellépésre ösztökélve őket, hanem ugyanolyan rendszerben működnek, mint akkor, amikor nyugodtabb volt az élet a megyeszékhelyen.

Most, hogy hódolva kedvelt hobbyjának cigányozott egy jót következmények nélkül, kérjük szíveskedjen már azért is tenni valamit, hogy a miskolciak nyugodtabban élhessenek, a bűnözőket meg ne vizsgálgassa genetikai, rassz alapon, hanem dugja őket olyan mélyen a börtönbe, hogy egy életre elmenjen a kedvük attól, hogy embertársaikat megkárosítsák, bántalmazzák!

A Demokratikus Hálózat tagjai úgy gondolják, hogy sürgős cselekvésre, határozottságra van szükség ezen a területen, ahol Ön egy apró fogaskerék csupán. Országos közmunkaprogramon keresztül segélyek helyett esélyt kell adni a rászorulóknak. A jelenleg túl liberális, gyakorta anarchisztikus törvényi kereteket szigorítani kell, határozottabb jogalkalmazásra van szükség az igazságszolgáltatási szervek részéről. Erről bővebben a honlapunkon elérhető Rend és Esély című anyagunkban értekezünk!

Szerző: MiG-21  2009.02.04. 09:38 Szólj hozzá!

Címkék: miskolc rasszizmus cigányság rendőrkapitány

 Mióta tart az "Ukrajna lopja a gázt - nem - mert az oroszok nem adnak" játék, azóta folyamatosan hallom a hangokat, hogy ne függjünk. Mármint kötélen minket sokan szívesen látnának, ám én most a gázra gondolok. Az orosz gázra, ami vagy érkezik, vagy hasonlóan a MÁV vonatjaihoz: nem érkezik. És ekkor sokakban felmerül a megalapozott igény, az isteni szikra: csináljunk még atomerőművet, sokat, ezeret!

Nálam, ez nyitja ki a bicskát. Minap is nyilatkozott az MTA ilyen-olyan tudományos-nagyokos-atomernegetikai izéje, hogy: még atomot! Gondoltam ez igen remek ötlet. Elő is állok gyorsan javaslattal én is, hogy mit tegyenek azok, akik az atomenergiában látják a jövőt. Mert az biztonságos, olcsó, egyszerű, higiénikus, tiszta, mint egy tekercs WC-papír.

Elsőként kérem őket, hogy gyerekük bölcsödéje/iskolája pincéjét adják oda atomhulladék-temetőnek. Mert szerintük biztonságos. És engedjék meg, hogy kertjükben épüljön fel a következő blokk. Nos, szerintem ennyit a biztonságról. Jó és szép az atomerőmű, csak ne a közelemben!

Olcsó. Aha. persze. Valami 200 milliárdról beszélt az MTA-s arc, hogy egy új erőmű/blokk vagy izé felépítése 10 év alatt ennyibe kerülne. Mindenki gondolja át.

Érzem már és látom, hogy akkor én most vagyok a fikázó zöld, aki csak száját tépi, ám szép lassan megfagyunk és jaj! Nos, az ajánlatom a következő. Visszautasíthatatlan.

Ha valóban akarunk még mi huszonévesek itt élni 80 éves korunkig, akkor a kulcsszó a fenntarthatóság. És az atom NEM az! Amit kínálok helyette: a biomasszából kinyerhető hő, a geotermikus energia,amiben országunk páratlanul bőségben van, az elcseszett évtizedek behozása a környezetvédelem terén (is), és villámgyorsan szélerőműk építése a Kisalföldön, napenergia. És nagyon nem pazarolni. Waste is shame!

Ez nem valami novum, hanem régi-régi lemez. Minden, ami megújuló támogatható. Más nem.

Szerző: MiG-21  2009.01.08. 21:50 1 komment

Címkék: atom kultúra zöld természet atomerőmű mta

süti beállítások módosítása