Büszke vagyok én is. Ahogy az előttem író Galba-Deák Ádám is. Ja, én Kalmár Szilárd vagyok. Az, aki monológgal untatta a megjelent kb 70 embert.
Most amolyan önfeljelentés jellegel nyomulunk. Talán egy kicsit még hiányzik is a kuruc.info...:) Az ember megszokja, hogy a negatív figyelem is figyelem...:)
A barikád.hu-n írt nekem címezve Kristóf László unokahuga, szemrehányólag, mondván nem a nagybácsi ölte meg Ságvárit. Igaza van, többesszámban akartam beszélni, de egyesszám lett, amikor Kristófról beszéltem. Tévedés, ezért elnézéstkérés jár. Ezt meg is írtam a barikádnak, meg pár más észrevételt is. Sajna már nem hozták le. Talán elbizonytalanítottam volna néhány embert arról az oldalról.
A nekem író Kristóf rokonra az iwiw-en rékerestem. Egy kedves hölgy. Gondolkoztam, hogy írok neki, de nem akartam belemászni a privátszférájába. Pedig szívesen beszélgetnék vele. Kiváncsi vagyok rá, hogy mit is gondol. Mert nagybátyját nem Ságvári ölte meg, hanem egy másik rendszer. Ha jól hallottam még él Ságvári huga. Mi lenne, ha ez a két ember szemben ülne egyszer egymással? Gyűlölnék egymást? Verekedni kezdenének? Vagy meginnának egy kávét és elmerengenének azon, hogy milyen emberetelenségek voltak a mögöttünk lévő században? Talán ez utóbbi történne meg. Ságvári meghalt egy akcióban, amelyben Kristóf is részt vett. Aztán utóbbi is meghalt, mert ott volt Ságvári halálánál?
Nyugaton mindez történelem. Ott a háború alatt és után rendkívül sok ember halt meg azért, mert kiszolgálta a náci rendszert. Az utódok fejében még csak meg sem fordul a rehabilitáció gondolata. Nálunk Kristóf Lászlót felmentette utólag a bíróság. Öröm ez egy családnak, akik ezáltal egy bélyeget mostak le magukról. Nem sajnálom ezt az örömöt. Azzal viszont nem érthetek egyet, hogy ezen ítélet alapján egy szabadságharcost, egy elnyomó, megszálló germán hatalom ellen harcoló embert az utókor gyilkossá kiáltson ki. Ságvári Endrét és Kristóf Lászlót ugyanazon lavina, a nácizmus lavinája temette maga alá. Ha nem lett volna Magyarországon a Gestapó, amelynek börtönében Ságvári semmi jóra sem számíthatott, akkor lehet, hogy nem is bonyolódik tűzharcba, hanem feladja magát. Mert tudni lehetett, hogy aki a keselyűk karmai közé kerül, az el fog pusztulni, ahogy Bajcsy-Zsilinszky meg is halt egy nyilas látszatbíróság ítélete miatt.
Sok közös ügyünk van. Sok területen kell megtaláljuk a közös nevezőt. Elindulni egymás felé. Én tisztelem Ságvári Endrét, mindazt, amit baloldaliként tett az országért, a szabadságért. Nem Kristóf Lászlót ítélem el, hanem a rendszert az ő halála miatt is. Ostobaság volna azt gondolni, hogy a csendőr kivégzése bárminemű elégtételt szolgáltatott.
Ma Magyarországon náciromantika van. Utólagos német szimpátia. Hátborzongatóan visszataszító germanizmus a közgondolkozásban. Imádata egy olyan népcsoportnak, amely több száz éven keresztül tartotta gyarmati sorban hazánkat. Mert osztrák gyarmat voltunk még akkor is, amikor már a románok független országgal rendelkeztek. És milyen megalázó még utólag is a német megszállás egy olyan országban, amely több százezernyi fiát küldte a szovjet háború poklába...
Talán soha olyan megalázó helyzetben nem voltunk szövetségesek, mint a II. világháborúban. Nagyapám Máramarostól vonult vissza, félig üres német teherautókra próbáltak felkapaszkodni, de lerugdosták őket a jóltáplált németek. Minedennek nézték őket, csak szövetségesnek nem. Gyalog szaladtak a szovjet páncélosok elől és közben még előre kellett engedni a gépesítve szaladó német alakulatokat. Milyen nosztalgiát érezhetünk ilyen alapon? Szánalmas...
Mi küzdeni fogunk azért, hogy ez a trend megforduljon. Egészséges nemzeti érzésünk legyen. Mert hadat kell üzenni az ilyen szolgalelkűségnek. Hadat kell üzenni a butaságnak, a műveletlenségnek, amely eredményezi, hogy egyéni fantáziálásokon alapuló történelemmagyarázatok alapján szinte vallásos hit szerveződjön állítógos nemzeti kiválóságunk köré. Mert naggyá egy nemzetet nem az önszugerálás tesz, hanem a józan cselekedek hosszú sora.
