Folyik a vita, árad, dagad évek óta arról, hogy kiket és miért ünneplünk, kikre és miért emlékezünk. Természetesen mindenki fújja a magáét, lila fejjel szajkózzák igazukat, mint mindenben. Nincs ebben meglepő. Ezért itt az ideje, hogy tisztába tegyünk néhány fogalmat!

Hős. Hősnek nem születünk, sőt! mi magunk sose tudjuk meg, hogy azzá váltunk-e. Ezt kizárólag a később döntheti el. Senki másnak nincs hatalma efelől dönteni, csak az utódoknak. És persze, akkor és csak akkor, ha a múlt ügye a jelent szolgálja. Egyszerű példával élve: Hitler ma nem hős; ha ő nyer az, és ma mindenhol szobrot állítanának neki. Szerintem idáig világos.

 Most jön a bonyolultabb rész. Lehet-e valaki úgy hős, hogy a fenálló jogilag legitim rendszer ellen dolgozik és tesz, netán még gyilkol is érdekében? Kényes az ügy, hiszen mai drága fiatal barátaink ezt vallják: társadalmilag nem elfogadott a rendszer; nosza: macskakövet a rendőrre. De mi legitimál egy rendszert, egy struktúrát? Ezt most nem célom leírni, de a lényeg, hogy a jog (ami ugyebár társadalmi konzszenzust jelent és azon alapszik) talaján álljon. Na, persze: Hitler is törvényes választásokon nyert....És mégis, aki ellene tett és dolgozott: ma hős. Kezd összezavarodni az ember. Mégis igazuk lenne a bátor kossuth térieknek?

Sajnos, erre mindössze annyit lehet mondani, hogy 50 év múlva kiderül. Ha baloldaliakkal lesz tele a börtön és OV képmása látható minden irodában, akkor ezek a fiúk hősök lesznek. De ma mág nem tudhatjuk.

Holnap este lesz egy rendezvény a Demokratikus Hálózat szervezésében. Megemlékezés Ságvári Endre meggyilkolásáról. Budapesten ez az egyetlen szervezet, aki veszi a bátorságot és a helyszínen kíván emlékezni Ságvárira, aki hős volt.

Sokan támadnak minket és a Hálózatot azzal, hogy csendőrgyilkosra emlékezünk??? Nekik szól ez a bejegyzés. Nem értik, hogy az Veesenmayer által irányított közigazgatás kiszolgálói - a csendőrök - ellen fegyvert fogni dicsőség volt. Küzdött, meghalt, de el nem bukott Ságvári! Az veesenmayer-i Magyarország a jog alapján álló ország volt, működő közigazgatással, választott Országgyűléssel, kormánnyal, annak alárandelt csendőrséggel. Tehát Ságvári a törvényes rend ellen támadt. Ám mégis: az utókor, ez a sokszor gyalázott és emlegetett utókornak hős. Mert hite szerint élt, és hite erejével látta és érezte a fasizmus borzalmát. Tett ellene, meghalt.

Mi nevezzük őt hősnek, és nekem az. A Demokratikus Hálózat tagjainak is az. És ennyi nekünk elég!